Ketamin és elektrokonvulzív terápia depresszióban
Egy új kutatás eredményei szerint az elektrokonvulzív terápia hatékonyabb a depresszió kezelésében, mint az intravénás ketamin.
Az első, ketamint és elektrokonvulzív terápiát (ECT) összehasonlító vizsgálatot az International Journal of Neuropsychopharmacology című folyóiratban tették közzé, mely eredményei alapján a kórházi kezelésre szoruló, súlyos depresszióban szenvedő betegeknél az ECT hatékonyabb, magasabb remissziós arányt és a tünetek nagyobb mértékű csökkenését eredményezi, mint az intravénás ketamin. A ketamin infúzió a vizsgálatban résztvevők közel felénél - különösen a fiatalabb betegek esetében - ugyancsak remissziót eredményezett, ezért klinikai környezetben alkalmas a súlyos depresszió kezelésére.
A párhuzamos, nyílt, nem alsóbbrendűségi vizsgálatba 186, olyan 18–85 év közötti beteget vontak be, akik súlyos, unipoláris depresszióval kerültek kórházba, és a Montgomery-Åsberg Depresszió Pontozó Skálán (MADRS) legalább 20 pontot értek el. Az 1:1 arányban randomizált résztvevők hetente háromszor racém ketamin infúziót (0,5 mg/kg 40 perc alatt) vagy ECT-t kaptak. A vizsgálat során minden beteg továbbra is szedte antidepresszáns gyógyszereit. Az elsődleges eredmény a remisszió volt, amelyet 10-es vagy annál kisebb MADRS-pontszámként definiáltak. Az eredmények azt mutatták, hogy a remisszió aránya szignifikánsan magasabb volt az ECT-csoportban, mint a ketamin‑csoportban (63% és 46%; P = 0,026). A remissziós arányok közötti különbség 95%‑os konfidenciaintervallumát 2–30% közé becsülték. Mind a ketaminnal, mind az ECT-vel 6 kezelés után értek el remissziót.
A résztvevők életkora jelentősen befolyásolta az eredményeket. Az ECT-csoportban a remisszió szignifikánsan valószínűbb volt az idősebb (51–85 éves) betegeknél, mint a fiatalabbaknál (18–50 évesek), a remissziós arány 77%, illetve 50% volt a két csoportban. A ketamin-csoportban azonban ennek az ellenkezője volt igaz, a fiatalabb betegeknél szignifikánsan magasabb volt a remissziós arány az idősebbekhez képest (61% és 37%).
A vizsgálat eredményei alátámasztják a ketamin biztonságosságát és hatékonyságát pszichotikus depresszióban szenvedő betegek esetében is, amely az ECT-csoportban a betegek 15%-ánál, a ketamin-csoportban pedig 18%-ánál volt jelen. Ebben az alcsoportban a pszichotikus depresszióban szenvedő betegek fele mutatott remissziót a ketamin kezelést követően, mellékhatások nélkül. A remisszió aránya ECT kezelést követően 79% volt. A 12 hónapos követési időszak alatt a visszaesés aránya a remitterek körében hasonló volt, 64% az ECT-csoportban és 70% a ketamin-csoportban (log-rank teszt: P = 0,44).
A várakozásoknak megfelelően az ECT és a ketamin terápia eltérő mellékhatásprofilokkal rendelkezett. ECT esetében az elhúzódó amnézia gyakoribb volt, ketamin esetében pedig a disszociatív mellékhatások, szorongás, homályos látás, eufória, szédülés és diplópia (kettős látás) fordultak elő. A disszociatív tünetek rövid ideig tartottak, és az esetek többségében enyhék és elviselhetőek voltak.
A kutatók megjegyzik, hogy míg a vizsgálatban résztvevő helyszíneken az ECT terápiát rutinszerűen végezték, a ketamin-infúzióval kapcsolatban nem volt tapasztalat. A személyzet és néhány beteg ismerte az ECT általános mellékhatásait, de kevésbé voltak felkészülve a ketamin káros pszichológiai hatásaira. Ez, valamint az a tudat, hogy az ECT terápia a vizsgálat után is rendelkezésre állt, valószínűleg hozzájárult a ketaminos csoportban a betegek magasabb lemorzsolódási arányához.
A vizsgálat vezetője elmondta, ha mind az ECT, mind a ketamin rendelkezésre áll, a kezelés kiválasztásakor természetesen figyelembe kell venni a beteg preferenciáját. A ketamint akkor kell felajánlani a betegnek, ha az ECT nem áll rendelkezésre, vagy ha az altatással járó túlzott kockázatok vagy más szomatikus kockázati tényezők miatt az nem végezhető. Azoknak a betegeknek, akik nem reagálnak az ECT-re, vagy akiknél elfogadhatatlan mellékhatások jelentkeznek, ketamin-infúziót kell felajánlani, és fordítva.
A vizsgálat eredményei megerősítik, hogy az ECT rendkívül hatékony a kezelésre rezisztens depresszió kezelésében, és az intravénás ketamin is kivételes terápiás lehetőséget biztosít egy nagyon nehezen kezelhető betegpopulációban. A kutatók azt is hangsúlyozták, hogy a ketamin, mint terápiás lehetőség azért is fontos, mert a betegek többsége, akiknél valóban hatékony lehetne az ECT, elutasítja azt, gyakran az eljáráshoz kapcsolódó - filmekben és más médiumokban gyakran negatívan ábrázolt - megbélyegzés miatt.
A szigorúan, jól megtervezett vizsgálat az első az ECT és az intravénás ketamin összehasonlító hatékonyságával kapcsolatban, de biztosan nem az utolsó, hisz sok kérdés vár még megválaszolásra.
