Kétségessé vált az influenzavírus elleni szerek hatásossága
Két, minden eddiginél átfogóbb szisztematikus áttekintés szerint nincs értelme jelentős készleteket felhalmozni a neuraminidáz-gátlókból a szezonális vagy pandémiás influenzajárvány terjedésének lassítása érdekében.
Élénk érdeklődés övezi a British Medical Journal két friss közleményét, amelyek az oseltamivir (Tamiflu, Roche) és zanamivir (Relenza, GlaxoSmithKline) valódi hatásosságát kérdőjelezik meg a két neuraminidáz-gátló alkalmazásával kapcsolatban rendelkezésre álló adatok mind ez idáig legátfogóbb összegző elemzése alapján. A szezonális vagy pandémiás jellegű influenzajárványok terjedésének lassítása érdekében eddig kormányzati előírásra történő gyógyszerkészlet-felhalmozás létjogosultsága kétségessé vált.
A Cochrane Collaboration elemzői a független szakértők által lektorált tudományos közlemények mellett a nem publikált, de a gyártók által rendelkezésükre bocsátott dokumentációt is áttekintették, így összességében mintegy 24 ezer beteg kezelésével kapcsolatos adathalmazt dolgoztak fel. Kiderült, hogy az oseltamivir, amelyről eddig úgy tudtuk, hogy az influenza miatti kórházi ápolás gyakoriságát és a betegség súlyos szövődményeinek esélyét is csökkenti, valójában nem teljesít ilyen jól. Mi több, a kezelésnek több olyan káros hatása lehet, amelyekről a klinikai vizsgálatokat ismertető közleményekben nem lelhetők fel teljes körű információk.
Az oseltamivir alkalmazásával kapcsolatos adatok áttekintése azt jelzi, hogy a már kialakult influenzavírus-fertőzés kezelése nem csökkenti szignifikánsan a felnőtt betegek kórházi felvételének arányát a placebóhoz képest. Mindazonáltal, a tünetek enyhülése terén valóban mutatkozik különbség az oseltamivir- és a placebokezelés vagy a kezelés nélküli állapot között: felnőttek esetében átlagosan 17, alapvetően egészséges gyermekek esetében 29 órával rövidebb idő telik el az állapotjavulásig, az asztmás gyermekek esetében viszont nem mutatható ki különbség az oseltamivir-terápia javára.
A profilaxis céljára alkalmazott oseltamivir az áttekintés alapján csökkenti ugyan a tünetekkel kísért influenza megjelenésének esélyét, a tünetmentes fertőzés bekövetkezésére azonban nincs hatással. Ami pedig ennél is fontosabb: nem bizonyított, hogy visszafogja a vírus terjedését, holott pandémia esetén az Egészségügyi Világszervezet (WHO) éppen ilyen céllal javasolja a kezelést. Az elemzők azt is megjegyzik, hogy a WHO állásfoglalása alapjául szolgáló klinikai vizsgálat felépítése több szempontból hibás. Ami a nemkívánatos hatásokat illeti, az oseltamivir jelentősen növeli a fejfájás, a hányinger és a hányás előfordulási gyakoriságát, továbbá fennáll a pszichiátriai tünetek (például agitáció, rémálmok) kialakulásának veszélye, és két döntő fontosságú vizsgálat szerint ez utóbbi dózisfüggő jelenség. Mindent összevetve a szerzők arra a határozott következtetésre jutottak, hogy az oseltamivir létfontosságú gyógyszerként való számontartása és a jelentős készletfelhalmozás létjogosultsága egyaránt megkérdőjelezhető.
A zanamivirrel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok szisztematikus áttekintése alapján a kezelés csökkenti ugyan az influenza tüneteinek enyhüléséig eltelő időtartamot, ez azonban felnőttek esetében átlagosan alig több fél napnál (14,4 óra), gyerekkori alkalmazás esetében pedig egyáltalán nem figyelhető meg ilyen hatás. Nincs alapos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a zanamivir-terápia csökkentené az influenza szövődményei – elsősorban a tüdőgyulladás, de akár a középfülgyulladás vagy a sinusitis – kialakulásának esélyét. Hasonlóképpen azt sem támasztják alá a vizsgálati adatok, hogy a kezelés mellett csökken az influenza miatti hospitalizáció vagy az elhalálozás kockázata. A fertőzés terjedésének megelőzését szolgáló zanamivir-kezelés a vizsgálatok tanúsága szerint szignifikánsan csökkenti ugyan a tünetekkel kísért megbetegedés kialakulását, a tünetmentes fertőződés kockázatára azonban nem fejt ki számottevő hatást. Az oseltamivirrel ellentétben a zanamivir nemkívánatos hatásai enyhék, vélhetően a kisfokú biológiai hasznosulásból eredően.
Mivel a Cochrane-áttekintések – metodikájukból és alaposságukból adódóan – etalonnak számítanak az orvostudományban, a fenti két tanulmány nagy port kavart szakmai körökben. Sokan az neuraminidáz-gátlók alkalmazásának nem kellő megalapozottságát hangsúlyozva azonnali terápiás szemléletváltás követelnek, míg mások – mértéktartóbban – bíznak abban, hogy az influenza e két gyógyszere mégsem veszíti el eddigi értékét. Ha a betegség lerövidítése terén nem is kellően hatékonyak, a megelőzésben lehet szerepük, különösen akkor, ha a védőoltás általi prevenció lefedettsége nem biztosítható. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a két munka felhívja a figyelmet arra, milyen fontos a nem publikált klinikai vizsgálati információk független szakértők általi feltárása és értékelése, hiszen az egészségpolitikai döntéshozatal szempontjából a nyilvánosságra nem hozott adatok is jelentőséggel bír(hat)nak.
