Mégis forgalomba kerülhet a Tobramycin VVB?

A hír röviden:

2016. január 28-án az Európai Gyógyszerügynökség egy választottbírósági eljárást zárt le, melynek oka az Európai Unió tagállamai közötti vita volt a Tobramycin VVB forgalomba hozatali engedélyét illetően. Az Ügynökség CHMP Bizottsága (Committee for Medicinal Products for Human Use - Emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények bizottsága) úgy ítélte, hogy a Tobramycin forgalomba hozatali engedélye kiadható Magyarország, Litvánia, Bulgária, Észtország, Lettország, Lengyelország és Románia területére.

A történet a rövid hír mögött:

A Tobramycin VVB-t a gyártó cég, az UAB VVB úgynevezett decentralizált engedélyezési eljárásra (DCP – Decentralized Procedure) nyújtotta be a litván gyógyszerügyi hatósághoz. Ez egy olyan eljárás, melynek során egy adott tagállam (jelen esetben Litvánia, azaz a „referencia” tagállam) gyógyszerügyi hatósága vizsgálja meg az adott gyógyszert azzal, hogy az általa kiadott forgalomba hozatali engedély (marketing authorisation) más tagállamokban is érvényes lesz (az „érintett” tagállamokban, azaz Bulgáriában, Észtországban, Lettországban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában). A DCP során a referencia tagállam irányítja a folyamatot, ügyel az eljárási határidők betartására, elkészíti a gyógyszerjelölt molekula értékelő jelentését stb. Ilyen eljárást akkor lehet indítani, ha a készítmény még egyik tagországban sem rendelkezik forgalomba hozatali engedéllyel, és ha az eljárásnak más akadálya nincs.

Az Európai Unióban a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyezése 4 úton lehetséges. Az első a centralizált eljárás, ilyenkor az új gyógyszer dokumentációja egyenesen az EMA CHMP-hez kerül, végül az Európai Bizottság adja ki az összes tagállamra érvényes engedélyt. A második lehetőség a nemzeti eljárás, ilyenkor csak egy országban törzskönyvezik a készítményt. A harmadik a mostani ügyben alkalmazott decentralizált eljárás (lásd fent). A negyedik a kölcsönös elismerési eljárás (MRP – Mutual recognition procedure), ahol a valamelyik tagállamban már forgalomban levő gyógyszer engedélyét fogadhatja el az adott tagállam nemzeti gyógyszerügyi hatósága (Magyarországon a GYEMSZI-OGYI).

Jelen esetben azonban felmerült egy akadály, mégpedig egy olyan körülmény, amelyben a tagállamok nem voltak képesek közös álláspontra helyezkedni a 2001/83/EK rendeletben megállapított 60 napon belül sem, ezért 2015. október 14-én a CHMP hatáskörébe utalták a döntést. A konkrét akadály az volt, hogy az Európai Unióban már forgalomban volt egy tobramycin hatóanyagú készítmény, a Tobi Podhaler (gyártó: Novartis), és mivel engedélyezésekor, 2003 márciusában (majd a 2011-es felülvizsgálatkor is) „ritka betegségek gyógyszere” (orphan medicine) minősítést kapott, ezzel a hatóanyaggal az EU területén kizárólag ezt a készítményt lehetett forgalmazni. A kizárólagosságot egyetlen okból lehet feloldani: ha sikerül bebizonyítani, hogy az új készítmény jobb klinikai hatásossággal (clinical superiority) rendelkezik, mint a védett gyógyszer. Ennek megállapítására viszont a tagállamok nem vállalkoztak, hanem felkérték a CHMP-t, hogy a rendelkezésre álló adatok és a tudományos szempontok mérlegelésével döntsön a kérdésben.

A CHMP az eljárás során arra a következtetésre jutott, hogy a Tobramycin VVB jobb klinikai hatásossággal rendelkezik, mint a Tobi Podhaler, mivel a betegek egy jelentős hányada intoleráns a Tobi Podhalerrel szemben, viszont Tobramycin VVB-vel kezelhető. A CHMP döntése értelmében így a Tobramycin VVB Litvániában és az érintett tagállamokban forgalomba hozatali engedélyt kaphat.

Mit is jelent a CHMP döntése?

A CHMP döntése nem számít végső döntésnek, ez csak egy ajánlás (recommendation). A döntést (decision) az Európai Bizottságnak kell majd meghoznia, a forgalomba hozatali engedélyeket a tagállamokban a döntés időpontjától lehet kiadni az érintett tagállamokban. Innentől kezdve a többi tagállam már kölcsönös elismerési eljárás keretében honosíthatja a forgalmazási engedélyt, amennyiben a forgalmazást a gyártó ilyen országokba kérelmezi. Ez nem jelenti azt, hogy az összes ország automatikusan kiadja a forgalmazási engedélyt, mivel az adott tagállam gyógyszerügyi hatóságának joga van kifogással élni, ha megítélésük szerint a készítmény népegészségügyi kockázatot jelent.^*

Milyen típusú gyógyszer a Tobramycin VVB?

A Tobramycin VVB a Pseudomonas aeruginosa nevű baktérium által okozott krónikus tüdőfertőzés leküzdésére használt aminglikozid hatóanyagú antibiotikum, melyet cisztás fibrózisban szenvedő felnőtteknél és hatéves vagy idősebb gyermekeknél alkalmaznak.

^*Egy gyógyszerrel kapcsolatban a következő szempontok tekintetében állhat fenn lehetséges súlyos közegészségügyi kockázat (2001/83/EK EU irányelv az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről, 29. cikk 1. és 2. bekezdés):

• Hatásosság: az ajánlott javallat, célcsoport, a javasolt adagolási rendszer (a javasolt címkézésen meghatározottak szerint) terápiás hatásosságának alátámasztására benyújtott adatok nem adnak alapos tudományos igazolást az állítólagos hatásosságról; hiányzik annak megfelelő igazolása, hogy a generikus gyógyszer biológiailag egyenértékű az originális gyógyszerrel.
• Biztonságosság: a preklinikai toxikológiai, a farmakológiai és a klinikai biztonságosságot igazoló, valamint a forgalomba hozatal utáni adatok értékelése nem támasztja alá megfelelően azt a megállapítást, hogy a célcsoportot érintő minden lehetséges biztonságossági kérdés megfelelően és kellőképpen fel van tüntetve a javasolt címkézésen, illetve a javasolt alkalmazási körülmények mellett a gyógyszer abszolút kockázati szintjét elfogadhatatlannak tartják.
• Minőség: a javasolt termelés- és minőségellenőrzési módszerek nem tudják biztosítani, hogy a termék minőségében ne forduljon elő jelentős hiányosság.
• Átfogó előny-kockázat viszony: a termék esetében nem tekinthető kedvezőnek az előny-kockázat viszony, figyelembe véve a megállapított kockázatok jellegét és az ajánlott javallat szerint az érintett betegcsoportban megjelölt potenciális előnyöket.
• Alkalmazási előírás: az alkalmazási előírás a gyógyszert felíró orvos vagy a beteg számára félrevezető, illetve helytelen, és nem biztosítja a gyógyszer biztonságos alkalmazását.