Megőrizhető-e transzplantált vese minősége?
Korai fázisú hisztológiai adatok szerint az iscalimabbal kezelt betegek 60%-ánál normál szövettani eredményeket tapasztaltak a veseátültetést követő 1 év elteltével.
A Novartis június 6-án hozta nyilvánosságra korai fázisú hisztológiai adatait, melyek szerint legalább 1 évvel a vesetranszplantáció után a betegek 60%-ánál normál szövettani jellemzőket tapasztaltak az iscalimab (CFZ533) vizsgálati szer alkalmazásával, míg ugyanez a mutató 0% volt takrolimusz (a jelenlegi standard kezelés) esetében. Az eredmények jelentőségét az adja, hogy a transzplantált vesék kevesebb, mint fele mutat normál működést 10 évig, ezért a tartósság egy jelentős ellátatlan gyógyászati igény a transzplantált vesével élő vagy veseátültetésre váró betegeknél. Csak az Egyesült Államokban több, mint 100 ezer ember szerepel a várólistán a donorok krónikusan alacsony száma miatt. A transzplantált vesék tartósságának növelése a dialízisre visszatérő illetve a második szervátültetést igénylő betegek számának csökkenését eredményezné, és enyhítené a nyomást a várólistákon, mert már jelenleg is átlagosan 3-5 év várakozási időre lehet számítani.
Az Amerikai Transzplantációs Kongresszuson (ATC, American Transplant Congress) bemutatott munka keretében azt vizsgálták, hogy az iscalimabbal végzett kalcineurin-mentes kezeléssel megőrizhető-e a transzplantált vesegraftok minősége. A vizsgálat eredméyei szerint az iscalimab alkalmazása esetén alacsonyabb volt a krónikus allograft károsodási index (CADI, chronic allograft damage index) a jelenlegi kezelési standardnak minősülő takrolimuszhoz képest. Az iscalimabbal 5 betegből 3, azaz a betegek 60%-a mutatott normál szövettani jellemzőket egy évvel a transzplantációt követően, míg a takrolimusz esetében 7-ből egy sem. Az alacsony CADI értékek kedvezőbb hosszú távú betegségkimenetekre utalnak, azonban a kis betegszám miatt ezeket az eredményeket a folyamatban lévő fázis IIb CIRRUS I vizsgálatnak (NCT03663335) kell majd igazolnia.
A hatóanyagról (iscalimab)
Az iscalimab egy új, teljesen humán IgG1 monoklonális antitest, mely a CD40 metabolikus útvonal szignalizációját és a CD40+ sejttípusok aktiválását gátolja meg.
A korai fázisú eredményekről
Egy közelmúltban végzett multicentrikus, randomizált, kontrollos, non-inferiority vizsgálatban (NCT02217410) az iscalimab hatásossága nem maradt el a takrolimuszétól, a vesefunkció javulását eredményezte, csökkentette a cukorbetegség újbóli megjelenésének kockázatát, és biztonságossági profilja sem volt kedvezőtlenebb a takrolimuszénál. A mostani adatok ebben a korábbi vizsgálatban részt vett betegektől származnak, akiknél rutin biopsziát vagy utánkövetési céllal több biopsziát végeztek a szövettani vizsgálatokhoz. Az adatokat a CADI pontrendszer és a Banff-kritériumok szerint olyan patológusok végezték, akik nem tudták, hogy a szövettani minták melyik kezelési karról származtak. Az utolsó biopszia időpontjában az átlagos CADI érték 1,6±0,6 volt az iscalimab ill. 5,1±0,8 a takrolimusz esetében.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Novartis’ Iscalimab Could Improve Lifespan of Kidney Transplants (BioSpace)
Novartis’ iscalimab results hint at extended survival of transplanted organs (PharmaTimes)