A vesebetegség progressziójának jelzője
A University of Michigan munkacsoportjának vizsgálata krónikus vesebetegségben szenvedők millióinak kínál lehetőséget a progresszió korai felismerésére.
A becslések szerint jelenleg a 10 milliót is meghaladja a krónikus vesebetegségben szenvedők száma, és ez a szám folyamatosan emelkedik. A szerzők új, könnyen hozzáférhető, noninvazív módszert találtak azon betegek azonosítására, akiknél nagy a krónikus vesebetegség progressziójának esélye.
Az új módszer alapját egy specifikus molekula, az epidermális növekedési faktor kimutatása képezi rutin vizeletmintából. Az epidermális növekedési faktor ugyanis jelzi, mely esetekben kell számítani arra, hogy a beteg állapota végstádiumú vesebetegségbe megy át. A vizeletben az epidermális növekedési faktor protein szintjének csökkenése a vesefunkció hanyatlásának korai jele, ez alapján pedig azonosítható a nagy kockázatú betegpopuláció. Bár a krónikus vesebetegség nem szükségképpen progrediál végstádiumú vesebetegségbe, ha ez mégis bekövetkezik, a folyamat gyorsan megy végbe, melynek következtében a beteg dialízisre vagy vesetranszplantációra szorul. Ebben a betegcsoportban fokozott a halálozás és a kardiovaszkuláris betegségek kockázata is.
„A végstádiumú vesebetegség szempontjából különösen veszélyeztetett betegek azonosítása sürgős, eddig még nem kellőképpen kielégített igény – állapítják meg a szerzők. − Jelenleg a vesebiopszia a standard módszer a betegség stádiumának felmérésére. Ez az eljárás azonban költséges, ezen túlmenően csekély, ám mégsem elhanyagolható kockázatot hordoz, és csak korlátozottan alkalmas a betegség további lefolyásának előrejelzésére.”
A University of Michigan által koordinált nemzetközi munkacsoport az Egyesült Államokból és Európából származó vesebiopsziás minták elemzése során az epidermális növekedési faktort azonosították a progresszió megítélésére alkalmas molekulaként. A szerzők ezt követően több mint 940 észak-amerikai, európai és kínai vizeletminta analízisével validálták eredményeiket.
A Science Translational Medicine című lapban nyilvánosságra hozott vizsgálat összefüggést igazolt a vizeletből kimutatható epidermális növekedési faktor szintjének csökkenése és a vesebetegség progressziója között. Pontosabban ez azt jelenti, hogy azok a betegek, akiknek vizeletében alacsony az epidermális növekedési faktor koncentrációja, négyszer nagyobb mértékben veszélyeztetettek a vesebetegség súlyosbodása szempontjából, mint azok a betegek, akiknél a vesében fennmarad az epidermális növekedési faktor funkciója.
„A vizeletben lévő epidermális növekedési faktor két fontos mechanizmus révén nyújt védelmet a betegeknek – írják a szerzők. − A klinikai gyakorlatban azon betegek azonosítására alkalmazható, akiknek a progresszió veszélye miatt prioritást kell élvezniük az ellátás során. A másik haszon közvetlenebb: a vizeletből az epidermális növekedési faktor meghatározása javíthatja és felgyorsíthatja a klinikai vizsgálatokat. Ha csak azokat a betegeket választjuk be a vizsgálatokba, akiknél nagyvalószínűséggel kialakul az elemezni kívánt specifikus végpont, akkor ezáltal kevesebb beteget kell toborozni, így oprtimális betegmix hozható létre.”
A szerzők megjegyzik, hogy az epidermális növekedési faktor vizeletből történő meghatározása potenciálisan akár 75 százalékkal is csökkentheti a vizsgálatok költségeit és lerövidítheti azt az időt, ami alatt a kísérleti gyógyszer széles betegcsoportok számára is elérhetővé válik.
A Nemzetközi Nefrológus Társaság adatai szerint a krónikus vesebetegség kezelése igen költséges, beleértve a dialízis és a vesetranszplantáció költségeit is. Az Egyesült Államokban a krónikus vesebetegség kezelésére áldozott összeg nagy valószínűséggel meghaladja az évi 48 milliárd dollárt, a végstádiumú vesebetegség ellátása pedig a Medicare éves költségvetésének 6,7 százalékát emészti fel – noha az ellátott populáció kevesebb mint 1 százalékot képvisel az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők körében.
A vesebetegség korai stádiuma az esetek jelentős részében tünetmentes. Korai felismerést követően gyógyszeres kezeléssel és megfelelő életmóddal (pl. diéta) lassítható, de teljesen nem állítható le a krónikus vesebetegség progressziója.
„Ha képesek leszünk kiválasztani azokat a betegeket, akiknél fokozott a súlyos krónikus vesebetegség kockázata, akkor már igen korán megkezdhetjük a hatásos kezelést a vesefunkció megőrzésére, az életkilátások javítására” – mondja a vizsgálat vezetője.
