Megszületett a világon az első baba méhtranszplantáció után
Bár emberben, ha kis számban is, de már végeztek méhtranszplantációt, első esetben sikerült a szervet kapott nőnek kihordania és megszülnie magzatát.
A méhátültetés során egy beteg vagy egy hiányzó uterus helyére egy – halottból, vagy élő donorból származó – egészséges szervet ültetnek be. A Mayer-Rokitansky-Küstler-Hauser (MRKH) szindrómában a hüvely és az uterus hiányzik, vagy igen fejletlen. Ilyen állapotban – a működő petefészkek ellenére - természetesen nincs menstruáció, és nem lehetséges a fogamzás sem. Az MRKH szindróma nem túl ritka, mintegy 4 500 újszülött leánygyermek közül 1-nél előfordulhat. Kísérleti állatokon már korábban is végeztek sikeres méhátültetéste.
Emberben mindössze 11 uterus transzplantációt végeztek, de még eddig soha nem született élő gyermek a beavatkozás után. 1931-ben a dán transzszexuális Lili Elbe (eredeti férfinevén Einar Mogens Wegener) belehalt az ötödik műtétje után fellépő kilökődési reakcióba. 1978-tól lehetségessé vált az in vitro fertilizáció, és ez évtizedekre visszavetette az ilyen irányú kutatásokat. 2000-ben Szaudi Arábiában ültetett át Dr. Wafa Fagee egy 46 éves nőből eltávolított uterust egy 26 éves recipiensbe – akinek szülés után bevérzett a méhe. A transzplantált méh 99 napig funkcionált, de trombózisok miatt el kellett távolítani. 2011-ben Törökországban az Akdeniz Egyetemi Kórházban (Antalya) egy 21 éves nőbe ültettek be halottból származó uterust, mely jól funkcionált, sőt a beteg teherbe is esett, de a terhesség sajnos a 8. héten megszakadt. 2012-ben a svédországi Göteborg egyetemi klinikáján végezték az első anyából lányába méhtranszplatációt.
A méhátültetést természetesen a szigorú „Montreal” etikai kritériumoknak megfelelően kell végezni (Lefkowitz).
A Lancetben 2014. október 6.-án megjelent közleményben Dr. Mats Brännström professzor (Sahlgrenska University Hospital, Gothenburg, Sweden) a világon egyedülálló sikerről számol be: egy 36 éves asszony 2014. szeptemberben az egy évvel azelőtt, 2013-ban beültetett méhében kiviselte és megszülte fiúgyermekét. A beteg a fent említett Rokitansky szindrómával született, uterusa hiányzott. Egy kétszer szült, 61 éves posztmenopauzális nő uterusát kapta meg 2013-ban a göteborgi klinikán. Még a transzplantáció előtt az asszony petesejtjeivel és partnere spermiumával in vitro megtermékenyítést végeztek, melynek eredményeképpen 11 lefagyasztott embrió állt rendelkezésre. A transzplantáció utáni lábadozási időszak eseménytelenül zajlott, és a műtét utáni 43. napon a beteg életében először menstruált, majd átlagosan 32 naponként (26 és 36 nap között) rendszeres ciklusa volt. Már az első embrionális beültetés után, a transzplantáció utáni első évben terhes lett. Az egész terhesség alatt tripla immunszuppressziós kezelést kapott tacrolimussal (Fujimycin), azathioprinnel (Imuran) és kortikoszteroidokkal. Mindössze háromszor esett át enyhe kilökődési epizódon, ezek közül az egyik éppen a terhesség alatt zajlott, de kortikoszteroidokra jól reagált. A terhesség alatt az átültetett uterus és a köldökzsinór vérellátása rendben volt, a magzat megfelelő ütemben fejlődött. A terhesség 31. hetében az anyának preeklampsia miatt kellett feküdnie a kórházba: mivel a magzati szívhangok kardiotocográfiával rendellenesek voltak, orvosai a császármetszés mellett döntöttek. Az újszülött az ilyen korban normális 1775 grammal született, az Apgar értéke 9, 9, és 10 volt. Az anyát a műtét utáni harmadik napon elbocsájtották, az újszülöttet a 10. napon engedték haza, mindketten azóta is jól vannak.
Forrás: Medscape Medical News
Brännström professzor az újságíróknak jelentette: „a siker munkatársaim több mint 10 éves intenzív, állatokon végzett kutatásain, és sebészeti tréningjein alapul. Számos – az uterinális infertilitásban szenvedő - fiatal nőbeteg számára megnyílt a gyermekvállalás lehetősége. Azt is bizonyítottuk, hogy élő donorból is lehetséges a méh transzplantációja, akár posztmenopauzális korban lévő donorból is”.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. The Lancet
