Menopauzális hormonkezelés prevenciós céllal

Prof. Dr. JoAnn Manson (Harvard Medical School and Brigham and Women’s Hospital) a Medscape-ben fűzött néhány keresetlen szót az Egyesült Államok Prevenciós szolgálatának (USPSTF) a JAMA-ban 2017. december 12-én megjelent legújabb megállapításaihoz, melyben a posztmenopauzális nők krónikus megbetegedéseinek hormonális prevenciójára tesznek javaslatokat.

A menopauza általánosságban a nők 51,3 életévénél következik be, és krónikus állapotokat okoz, ami azért is probléma, hisz a nőknek éltük egy jó részét (az USA-ban a nők várható élettartama alapján még további 30 évet) ebben az állapotban kell leélniük. A krónikus betegségek (koronáriabetegség, demencia, stroke, csonttörések, emlőrák, stb.) előfordulását és gyakoriságát maga a menopauza is befolyásolja, de ezek a betegségek az életkor előrehaladtával mindenképpen szaporodnak. Egyáltalán nem tudjuk, hogy preventív hormonkezeléssel visszaszoríthatóak-e, sőt, a Women’s Health Initiative negatív eredménnyel végződő vizsgálata óta a menopauzális hormonkezelések száma jelentősen lecsökkent.

A USPSTF javaslatához írt megjegyzésében Prof. Manson először is azt említi meg, hogy meg kell különböztetni két dolgot: más az, ha a menopauza okozta tünetek enyhítésére adunk hormonkezelést, és megint más, ha egy krónikus megbetegedés megelőzésére alkalmazzuk azokat. Az USPSTF friss javaslata nem is foglalkozik a tünetek enyhítésére alkalmazott hormonkezelésekkel. A klinikai gyakorlatban nem az a probléma, hogy túlzott mértékben használjuk a prevenciós céllal adott hormonkezeléseket, hanem inkább az, hogy túl keveset adjuk azokat a tünetek (hőhullámok, éjszakai izzadás, alvászavarok, rossz életminőség, stb.) enyhítésére.

Prof. Manson hangsúlyozza, hogy az utóbbi években sokat tanultunk az olyan részletes feldolgozásokból, mint a Women’s Health Initiative vagy az ELITE vizsgálat, de hasznos információval szolgáltak a kisebb analízisek is, amelyek azt mutatták, hogy a röviddel a menopauza kezdete után adott kezelések mellett kevés mellékhatás jelentkezett, fiatalabb nőknél kevesebb volt a szívinfarktus és a bármely okból bekövetkező mortalitás is.

A USPSTF javaslatban összefoglalják, hogy a kombinált ösztrogén-progesztin prevenció kevésbé hatásos a csonttörések és a diabetes szempontjából, az egyedüli ösztrogén prevenció pedig leginkább a hysterectomizált nőknél használatos, hiszen növeli az endometrium-karcinomák alőfordulását. Ugyanakkor a kombinált kezelés az emlőrák és a vénás thromboembólia kockázatát mérsékelten, a koronáriabetegség kockázatát enyhén növeli. Az önmagában adott ösztrogén mérsékelten emeli a stroke, a demencia, az epebetegség, a vizeletinkontinencia és a vénás thromboembólia kockázatát.

Prof. Manson kitér arra is, hogy ma már számos készítmény van forgalomban, alacsony dózisú és traszdermális formulákban is, így a thromboembóliás szövődmények ritkábbak lehetnek a régebbi kiszerelésekhez képest, amit figyelembe kell venni a kardiovaszkuláris és egyéb krónikus betegség prevenciós alkalmazásánál.

A USPSTF javaslat nem tér ki részletesen egyes ritkább betegcsoportokra (pl. korai menopauza) és a csontok védelme szempontjából általánosít: mindenkire azonos kezelést javasol („one-size-fits-all”), holott a terápiás döntésnek komplexnek, személyre szólónak kellene lennie. Például: a nagyon korai menopauza esetén jóval magasabb az oszteoporózis kockázata, viszont jóval alacsonyabb az emlőrák és a kardiovaszkuláris megbetegedés kockázata.

A kezelés legjobb alanyai a hosszasan fennálló, más kezelésre nem szűnő vazomotoros tünetekben szenvedő asszonyok. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a menopauzális hormonkezelésre igen jól reagál a dyspareunia, és néhány további urogenitális tünet. Az észak-amerikai nőgyógyászok ezért saját javaslataikat külön tették meg, melyhez az ausztráloktól kezdve a mexikóiakig, az indiaiaktól az izraeliekig, a kanadaiaktól a koreaiakig számos társaság csatlakozott.

Forrás: 

1. Medscape News and Perspective > Manson on Women’s Health

2. JAMA

3. Menopause

4. The New England Journal of Medicine