Mi van a szőlőben?

A test energiafelhasználásában és -raktározásában beálló zavar vagy rendellenesség metabolikus szindróma néven ismert, diagnosztizálásában olyan egészségügyi problémák segítenek, mint hasi elhízás, zsírszövet felhalmozódás főként törzs- és deréktájon, magas vérnyomás, magas vércukorszint, magas szérum triglicerid és HDL koleszterinszint. A metabolikus szindrómát összefüggésbe hozzák kardiovaszkuláris megbetegedésekkel, kiváltképp szívelégtelenséggel, agyvérzéssel, diabétesszel, köszvénnyel, policisztás petefészek szindrómával, merevedési zavarral, illetve acanthosis nigricans-szal.

A számos növényben megtalálható polifenoloknak fontos szerepe lehet a metabolikus szindróma kezelésében több tanulmány alapján. A gyümölcsök, zöldségek, gabonák, diófélék és bogyók gazdagok polifenolos vegyületekben. A szőlők (Vitis vinifera), kiváltképp annak magvai, kifejezetten gazdag forrásai a polifenol antioxidánsoknak, valamint segítenek a metabolikus szindróma kockázati tényezőinek gátlásában, úgymint hiperlipidémia, hiperglikémia, és a magas vérnyomás. Számos tanulmány számolt be továbbá a szőlő polifenolos vegyületeinek gyomorvédő, májvédő és elhízásellenes hatásáról, különösképp a proantocianidinek esetében. Akaberi és Hosseinzadeh összefoglaló közleményében a szőlőmag védő hatásait vizsgálja a metabolikus szindróma szempontjából, de a szőlő polifenolok farmakokinetikáját is ismertetik. A Vitaceae családba tartozó szőlő fajok (Vitis) a világ legfontosabb növényei közé tartoznak. A Vitis vinifera-t, mely a Vitis nemzetség egyik legfontosabb tagja, évezredek óta használják különböző kultúrákban. Az egyiptomiak már 6000 évvel ezelőtt is fogyasztottak szőlőt, az ókori görög filozófusok pedig felfedezték gyógyító tulajdonságait. A szőlő nemcsak csemegeként vagy borként, hanem egyebek mellett szárítva, szőlőléként, és éretlenül kipréselve került felhasználásra. Ez a verjus (ejtsd verzsü, vert= zöld, jus=lé) néven ma is ismert alkoholmentes ital az ecetet pótolta, a kolera, rák, himlő, hányinger, szemfertőzés, torokfájás, máj- és vesebetegségek gyógyítására használták. Cukorban szegény, savakban és polifenolokban gazdag. A szőlőmagvak és a szőlőhéj a szőlőlé kinyerése után keletkezett „hasznos hulladékok”. A szőlőmagvak a fajtától függően eltérő vegyületeket tartalmaznak, többek között fehérjéket, szénhidrátokat, lipideket és polifenolokat. A szőlőben található főbb polifenolok a következők: proantocianidinek, flavonoidok, monomer flavan-3-olok, katechin, epikatechin, epikatechin 3-O-gallát, gallokatechin, epigallokatechin, procianidinek, (ezek között dimerek, trimerek és polimerek is, utóbbiak kondenzált tanninokként ismertek).

A szőlőmagból kivont proantocianidineket számos célra felhasználják: antioxidáns, táplálékkiegészítő, érelmeszesedés és szívbetegség kialakulása elleni vagy diszlipidémia kezelésére szánt gyógyszer, szabadgyökfogó, lipidcsökkentő, tumorellenes és idegvédő vegyület. Számos tanulmány eredményei szerint nem mutatható ki toxikusság a különféle célokra szánt proantocianidinben gazdag szőlőmag kivonatokban.

A Phytotherapy Research-benmegjelent tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a szőlő polifenoljai szignifikáns hatást gyakorolnak a vér glükózszintjére, a lipidprofilra, a vérnyomásra, valamint jótékony hatással vannak a májra és a szívre. Részletesebb hatásmechanizmus és fitokémiai vizsgálatok végzése javasolt a bioaktív anyagok azonosítása és a molekuláris jelátviteli utak feltárása érdekében.

Forrás: Phytotherapy Research