Műtéti fogamzásgátlás
A műtéti fogamzásgátlás három módszere egyaránt hatásos végső megoldást nyújt, de a beavatkozások bonyolultsága eltérő.
A váratlan terhességek elkerülésére az asszonyok különféle módszereket vesznek igénybe. Ezek közül a legkevésbé hatásos a menstruációs naptár figyelése, a vélhetően termékeny napok elkerülése, de hasonlóan megbízhatatlan a megszakított közösülés, valamint a különféle spermicid krémek, anyagok használata. Jóval biztonságosabban védenek a nem kívánt terhességtől a férfi óvszerek és a különböző női óvszerek, szivacsok, diafragmák. A következő, még ennél is biztosabb védelmet nyújtó fokozatba sorolhatók a tablettás, injekciós, tapaszos hormonális fogamzásgátlók, és a gyűrűk – továbbá a nálunk kevésbé ismert LAM módszer (lactation amenorrhea method- a kizárólag szoptatás útján táplált csecsemő életének első hat hónapjában nincs szükség másfajta fogamzásgátlásra, a tejelválasztást segítő hormonok 98-99,5%-os biztonsággal akadályozzák a fogamzást). Legbiztonságosabban véd a nem kívánt terhesség ellen a férfiak vazektómiája (a műtétet követő első néhány hónapban más módszerrel való kombináció ajánlott), az implantátumok, az intrauterin eszközök és a női műtéti sterilizációs módszerek.
Az átlagos népességben 100 szexuálisan aktív párnál fogamzásgátló módszerek használata nélkül kb. 85 terhesség következne be egy éven belül. A különböző módszerek hatásossága erősen függ azok rendszeres és korrekt használatától, ilyen módon az egyes módszerek „eredményességéről” nehéz pontos képek kapni.
A műtéti sterilizálási módszerek hatásos, de rendszerint végleges megoldások, ezért csak többször szült, a fogamzóképes életkoruk vége felé járó asszonyoknál javasolhatók. Mivel ezen eljárásokkal kapcsolatosan sem állnak rendelkezésre összehasonlító adatok, nehéz képet alkotni a különböző műtéti beavatkozások eredményességéről. A hiányosság pótlását kísérli meg egy frissen megjelent finnországi tanulmány.
A Finnish Sterilization Register adatai szerinti 16272 sterilizációs beavatkozás a következőképpen oszlott meg: 4425 laparoszkópos lekötés, 5631 hiszteroszkópiás Essure eljárás (a petevezetékek blokkolása egy hüvelyen keresztül végezhető, kb. 30 perces ambuláns beavatkozással) és 6216 laparotómiás Pomeroy eljárás (a tubák lekötése és egy részük eltávolítása). Az eljárások eredményességét az Induced Abortion and Medical Birth Registers adatai alapján értékelték.
A laparoszkópiás lekötést általában 3-4 gyermeket nevelő (40 évesnél) fiatalabb nőkön végezték. Az műtéti sterilizációk eredményességét vizsgálva az derült ki, hogy beavatkozások utáni teherbeesés kockázata a legalacsonyabb az Essure csoportban volt (1,97 terhesség/1000 év), míg a laparoszkópiás lekötések esetén 2,5 terhesség/1000 év és a Pomeroy beavatkozást követően pedig 2,65 terhesség/1000 év volt. A különbségek nem voltak szignifikánsak.
Összefoglalva tehát mindhárom eljárás hasonló eredményességű, bár az Essure beavatkozás után gyakrabban kellett újabb műtétet végezni, de ez a hiszteroszkópiás eljárás egy minimálisan invazív, járóbeteg ellátásban is végezhető műtét. A fogamzásgátlás viszont nem azonnal, hanem kb. 3 hónap múlva, a tubákban kialakuló hegesedés következtében lép fel – addig egyéb fogamzásgátlás javasolható. Ilyenkor érdemes képalkotó eljárásokkal igazolni a tubák sikeres blokkolását, ami az esetek kb. 81-98%-ban várható. A másik két beavatkozás viszont altatásos hasi műtét (gomblyuk műtét, illetve laparotómia), azok esetleges szövődményeivel, többnapos kórházi ápolással.
A műtéti fogamzásgátlás kiválasztása előtt tehát részletesen meg kell beszélni a műtétre váró asszonnyal a lehetséges módszerek előnyeit és hátrányait.
Forrás:
