Műtéti szél „borotválás” emlőrák műtétkor
A kezdeti stádiumú emlőrák műtétekor a műtéti üreg „leborotválásával” felére csökkenthető az ismételt műtét szükségessége.
Számos befejezett fázis III vizsgálat ismételten igazolta, hogy az emlőmegtartó műtétek (a primér tumor ép szöveti szélekkel történő széles kimetszése) és a posztoperatív teljes emlő sugárkezelés (WBRT) a kezdeti, I és II stádiumú invázív emlőrákok esetén ugyanolyan jó kezelési stratégia, mint a mastectomia. A műtéti üreg falán marad daganatsejtek (a „pozitív sebszélek”) viszont jelenősen megnövelik az azonos oldali emlőben keletkező kiújulások gyakoriságát, ezért az esetek 20-25%-ában ismételt műtétet, re-excíziót kell végezni a műtéti üreg falainak lefaragására – ami elfogadhatatlanul sok. A megfelelő sebszélek, az elegendő szegély definiálása viszont ellentmondásos, hiszen az invázív daganat szabad szemmel nem látható és nem is tapintható nyúlványokat bocsájthat a környezet felé.
Az ASCO évenkénti kongresszusán 2015. május 30.-án elhangzottak szerint az emlőtumorok széles kimetszése során a megmaradt műtéti üreg belső falának rutin lefaragása, „leborotválása” jelentősen csökkenti annak lehetőségét, hogy a sebszélek daganatos sejtek által infiltráltan maradjanak, és ezzel a beavatkozással jelentősen csökken az ismételt kimetszések, a re-excisiók szükségessége és a kozmetikai eredmények sem romlanak azok eredményeihez képest, akiknél ez a beavatkozás nem történik meg (Johnson). A Dr. Anees B. Chagpar (Yale Cancer Center, New Haven, Connecticut) vezette tanulmány eredményei a New England Journal of Medicine-ben Chagpar AB, Killelea BK, Tsangaris TN, et al. A randomized, controlled trial of cavity shave margins in breast cancer. N Engl J Med 2015;373:503-510. jelent meg.
Az üreg leborotválása nem újdonság, de ez az első randomizált vizsgálat, melyben a borotválást és a nem borotválás módszerét hasonlítják össze. Összesen 235, kezdeti, 0 és I stádiumú emlőrákos beteget két csoportra osztották: az egyik csoportba azok kerültek, akiknél a tumor széles kimetszése után a sebész még leborotvált a műtéti üreg falairól egy-egy réteget, a másik csoportba pedig azok, akiknél a tumor eltávolításán kívül egyéb nem történt. A 22 hónapos követés után megállapítható, hogy a leborotvált csoportban jóval kevesebb „pozitív műtéti szél” maradt (19 % vs 34%, p=0,01). Invázív ráknál pozitív műtéti szélről akkor beszélünk, ha a tumor elérte a specimen szélét, DCIS-nél pedig akkor, ha a műtéti szélnél 1 mm-nél kisebb távolságban van daganatsejt. A re-excíziós arány ennek megfelelően a borotváltaknál 10%, a nem borotváltaknál 21% volt (p=0,02). A szerzők szerint igen fontos, hogy a kozmetikai eredmény a két csoportban azonos volt, holott a tumor kimetszés és leborotválás mintegy 50%-kal nagyobb tömegű szövet eltávolításával járt.
A tanulmányhoz fűzött kiadói megjegyzésben Dr. Hiram Cody és Dr. Kimberly Van Zee (Memorial Sloan Kettering Cancer Center, NY) kiemelik, hogy a második műtét, a re-excízió jelentős kozmetikai, érzelmi és financiális többlettel jár, ezért lehetőleg kerülendő, mégis a lumpectómiák utáni ismételt műtétek (intézettől függően) akár 10-50%-ot is elérheti. Az Egyesült Államokban évente kb. 180 000 lumpectomiát végeznek, és ha a re-excíziók számát csak 10%-kal lehetne csökkenteni, az 18-20 000 műtétet tenne feleslegessé évente. A két csoport azonos kozmetikai eredményét a szerkesztőségi közlemény megkérdőjelezi, mert a betegeknek az első vizitkor adott saját bevallásán alapul, és kezdetben egy seroma elfedheti a nagyobb anyaghiányt. Az eredmények mégis fontosak: például a DCIS komponenst is tartalmazó daganatoknál a pozitív szélek jóval gyakoribbak (32% vs 12%), és arányosan függenek a DCIS méretétől. Ezért különösen javasolható a műtéti üreg leborotválása a DCIS-komponenst is tartalmazó emlőtumoroknál.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. Annals of Surgical Oncology
