Myelomát megelőző jóindulatú elváltozás
Brit kutatók áttörést értek el annak megértésében, miként alakul ki a vérképzőszervi rákok egy gyógyíthatatlan formája egy gyakran teljesen tünetmentes megelőző elváltozásból. A mostani adatok alapján hatékonyabb kezeléseket dolgozhatnak ki és azonosíthatják a nagy kockázatú betegcsoportokat.
A myelomás betegek túlnyomó többségében a rosszindulatú daganat diagnózisát megelőzően megfigyelhető egy jóindulatú MGUS rövidítéssel (monoclonal gammopathy of undetermined significance, nem meghatározott jelentőségű monoklonális gammopátia) jelölt elváltozás. A MGUS viszonylag gyakori eltérésnek számít az idősebb populációban, de csak minden 100. esetben alakul ki belőle myeloma. Jelenleg azonban még nincs a kezünkben módszer azon betegek azonosítására, akiknél fokozott a myeloma kialakulásának kockázata.
Az Egyesült Királyságban évente körülbelül 4000 betegnél diagnosztizálnak myelomát, mely elsősorban a csontvelői plazmasejteket érinti. A University of Birmingham, New Cross and Heartlands Hospitals kutatói myelomás és MGUS-esetekből származó csontvelői és vérsejteket hasonlítottak össze egészséges önkéntesektől nyert mintákkal.
A szerzők meglepő módon azt találták, hogy a MGUS-betegek csontvelői metabolikus aktivitása szignifikánsan eltért az egészséges önkéntesek plazmájában mérhető szinttől, ugyanakkor igen kevés különbséget fedeztek fel a MGUS- és a myeloma-betegek között. A kutatást a Bloodwise nevű jótékonysági szervezet támogatta (melynek új neve ez év szeptemberétől Leukaemia & Lymphoma).
A Blood Cancer Journal című lapban közzétett adatok szerint a legjelentősebb metabolikus változások a tünetmentes MGUS kialakulásakor következnek be, nem pedig a myelomába történő későbbi progresszió során.
A kutatást vezető dr. Daniel Tennant megfogalmazása szerint: „Eredményeink azt mutatják, hogy igen csekély változások elegendőek ahhoz, hogy a MGUS myelomába menjen át, mivel most már tudjuk, hogy a myelomát csaknem minden esetben MGUS fennállása előzi meg. Ha lenne a kezünkben egy olyan gyógyszer, mely alkalmas ezeknek a specifikus kezdeti elváltozásoknak a befolyásolására, akkor ez igen hatékonynak bizonyulna a myeloma kezelésében. Mindezek fényében mostani megállapításaink nagyon izgalmasak.”
A szerzők több mint 200 olyan anyagcsereterméket azonosítottak, melyek különböznek egészséges személyek, illetve MGUS- vagy myelomás betegek esetében, ugyanakkor a MGUS és a myeloma között mindössze 26 eltérést találtak. Reményeik szerint ezek az apró elváltozások lehetnek azok a kulcsfontosságú eltérések, melyek ahhoz szükségesek, hogy a MGUS myelomába menjen át.
„A myeloma egy jelentős állapotromlással járó rosszindulatú betegség, mely rokkantságot és fájdalmat okozó csontkárosodáshoz vezet. Bár egyre jobb módszerekkel rendelkezünk a myeloma kezeléséhez és a betegek életkilátásainak javításához, a betegség végül csaknem minden esetben halállal végződik. Jelen kutatás alapként szolgál új, a mostaninál célzottabb terápiák kidolgozásához és minimálisan invazív módszerek kifejlesztéséhez azon betegek azonosítására, akiknél a legnagyobb az esély a MGUS myelomába történő átmenetelére. Ha megtaláljuk a módját a MGUS progressziójának blokkolására, akkor reményünk lehet arra, hogy a jövőben képesek leszünk megelőzni a myelomás esetek jelentős részét.
