Nem érdemes a csontsűrűség mérését gyakran ismételni
A veszély becslésére az oszteoporózis mértékét megmérik és a folyamat előrehaladásának megítélésére a műszeres mérést gyakran ismétlik, de egy új vizsgálat tanúsága szerint ez nem nyújt sok új információt.
A csontritkulást sokan nevezik „néma kórnak”, mivel magának a folyamatnak általában nincsenek tünetei, de a szinte panaszmentes betegeket súlyos csonttörések veszélye fenyegeti.
Világszerte minden harmadik, ötven esztendősnél idősebb nő és minden ötödik, ilyen korú férfi szenved oszteroporózis miatt csonttörést.
A korszerű műtéti beavatkozások eredménye jelentős javulás, de combnyaktörés után minden harmadik beteg mozgáskorlátozottá válik, elveszíti önállóságát, minden ötödik pedig meghal a törés napjától számított egy éven belül. Az életkor előrehaladásával minden nő csontsűrűséget megmérik a törések veszélyének becslésére, a férfiak többségének csontjait is vizsgálják. A progresszió követése végett az Egyesült Államokban a csontsűrűség mérést átlagosan 2,2 év múlva megismétlik.
Bostonban Sarah D. Berry és munkacsoportja azt vizsgálta, hogy az oszteodenzitás mértékének a kiindulási méréstől számított négy év múltán történő ismételt meghatározása mennyire növeli a csonttörés kockázati becslésének pontosságát. Vizsgálatuk eredményét a JAMA közölte. A kutatók emlékeztetnek arra, hogy a Medicare amerikai biztosítás a kétévenkénti csontsűrűség mérését finanszírozza 40 millió, 65 évesnél idősebb ember vizsgálatára érvényes, sőt a csontdenzitás mérése szükség esetén a kiindulási értéktől függetlenül bármikor megismételhető. Ez igen jelentős költséget jelent.
A munkacsoport a Framingham Osteroposis Study résztvevői közül 492 nőt és 310 férfit vizsgált, akik nem részesültek oszteoporózis elleni kezelésben. Átlagos életkoruk 74,8 év volt. Az idős embereknél 1987 és 1999 között, középértékben 9,6 esztendei megfigyelési idő alatt, három csontsűrűség mérés történt, melyek között átlagosan négy év telt el.
A vizsgálati csoport 113 betegénél történt csonttörés (14,1%): 88 csípő-, 5 váll- és 33 felkarcsont fraktura. A csontsűrűség átlagosan 0,6%-kal csökkent (+ 5,6% és -9,0% szélső értékek között). Modell számítás alapján, minden standard deviációnak megfelelő csontsűrűség csökkenés combnyaktörés esetén a baleset esélyének 1,43 növekedését jelenti (95 %-os megbizhatósági intervallum 1,16-1,78).
Az átlagos csontsűrűségromlást mutató résztvevők csoportjában az évtizednyi követési idő alatt a csonttörések kockázata 15,6 % volt, szemben azokkal, akiknél a negatív változás egy standard deviációnak felelt meg (18,3%). A kutatók mérései szerint, a megfigyelési idő alatt a csonttörés kockázatát jelző görbe gyakorlatilag nem változott.
A tanulmány összefoglalójában szerepel, hogy a vizsgálat csak fehér bőrű idős embereken történt, akik semmiféle oszteoporózis kezelést nem kaptak, ezért ebből a vizsgálatból nem lehet általánosítani. „További megfigyelésekre van szükség, hogy a szűrővizsgálatokra milyen gyakran van szükség és kik azok, akiknél a csontdenzitás mérése rövidebb időszakonként javasolt, sőt szükséges” – írják.
