hirdetés

Nincs evolúcióbiztos antibiotikum

Egyre többen kérdőjelezik meg az agresszív antimikrobiális stratégia racionalitását, mivel az nem veszi figyelembe a rezisztencia kialakulását és a beteg immunrendszerének szerepét.

hirdetés

Az antimikrobiális rezisztencia leküzdése napjaink egyik legfontosabb orvostudományi kihívása. Mivel az új antibiotikumok fejlesztése nem tart lépést az igényekkel, a jelenlegi antibiotikumok felhasználását kell optimalizálni, ezen belül olyan terápiás rezsimeket kell találni, amelyek alkalmazásakor a kórokozók nem alakítanak ki rezisztenciát. A rezisztencia lehetőség szerinti elkerülése mellett az is a klasszikus antibiotikum-felhasználás újragondolására késztet, hogy a jelenlegi terápiákkal a megtámadott szervezet immunrendszere ellen dolgozunk: az azonnali, nagy dózisú antibiotikus kezelés megakadályozza az immunválasz és a későbbi védettség kialakulását, írja a PloS Computational Biology-ben megjelent tanulmányában Erida Gjini és Patricia H. Brito. Mint „Integrating Antimicrobial Therapy with Host Immunity to Fight Drug-Resistant Infections: Classical vs. Adaptive Treatment” című tanulmányában a portugál szerzőpáros kifejti: a klasszikus (fix dózisú és időtartamú) terápiás rezsimek helyett a legtöbb esetben hatékonyabb lehet a dinamikus, adaptív megközelítés, amikor az antibiotikus terápia kezdetét, dózisát és időtartamát az adott patogénhez, az adott beteghez és a betegséglefolyáshoz igazítjuk. Az ilyen személyre szabott terápia nem az immunrendszer ellenében dolgozik, mint a klasszikus kezelési mód, hanem szinergiát alakít ki vele.

Mivel a személyre szabott antibiotikus kezeléshez számos tényezőt kell figyelembe venni, a szerzők matematikai modellek és számítógépes szimuláció segítségével tárták fel, milyen a leghatékonyabb adaptív kezelés. Következtetésük ép immunrendszert figyelembe véve összefoglalóan a következő: mérsékelt adagokkal, késleltetve megkezdett és rövid ideig tartó kezelés esetén a legnagyobb az adaptív immunrendszerrel kialakuló szinergia esélye és a legkisebb a kórokozók rezisztencia kialakulásának kockázata (továbbá ilyenkor jóval kevesebb a mellékhatás is, mint a klasszikus terápiás rezsim esetén).

A klasszikus bölcsesség szerint a rezisztencia kialakulását a lehető legagresszívabb kezeléssel tudjuk a leghatékonyabban elkerülni, azaz ha a lehető legnagyobb dózisú terápiát alkalmazzuk még a beteg tüneteinek megszűnte után is, mivel így az összes kórokozót kiirthatjuk. Mára azonban már bebizonyosodott, hogy nincs evolúcióbiztos antibiotikum: minél agresszívabb a kezelés, annál nagyobb a kórokozókra ható szelekciós nyomás, és annál nagyobb a rezisztens kórokozók kialakulásának esélye. A konvencionális protokoll olyankor használható, amikor a kórokozó erősen mutagén (pl. a HIV-vírus), azonban akkor, amikor a közösségben nagy valószínűséggel már eleve rezisztens kórokozók fertőzik meg az embereket (pl. tbc), az adaptív megközelítés hatékonyabb. A jelenleg kidolgozás alatt álló alternatív stratégiák a klasszikus módszerhez képest mérsékeltebbek, és szorosan követik a beteg állapotát.

Az új, racionális kezelési alternatívák kidolgozásában alapvető szerepet játszanak a matematikai modellek. Az első szempont, amelyet e modelleknek a számítás során figyelembe kell venniük, hogy az abszolút szükségesnél ne helyeződjön nagyobb szelekciós nyomás a kórokozókra. A második szempont pedig az adaptív immunrendszer szerepe. A terápia kezdetének és dozírozásának kalkulálásánál továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy milyen a beteg tűrőképessége, valamint minimalizálni kell a fertőzés továbbadásának esélyét is. A korai agresszív kezelés a patogének megölésével megakadályozza az adaptív immunrendszer aktiválódását, ha azonban csak akkor kezdjük az antibiotikum-adagolást, amikor az adaptív immunrendszer már működésbe tudott lépni, kisebb dózisok rövidebb ideig tartó alkalmazása is elég a kórokozók elpusztításához (szinergia alakul ki a kezelés és az immunrendszer között), és így arra is esélyt adunk, hogy a további fertőzésekkel kapcsolatban immunitás alakuljon ki. (A később indított antibiotikus kezelés ráadásul előnyt biztosít a szenzitív baktériumoknak, ezáltal is korlátozza az esetleg már meglévő rezisztens versenytársak elterjedését.)

Az eddig felsorolt szempontokon túl a matematikai modellek sok egyéb tényezőt is képesek figyelembe venni – pl. a különböző patogének sajátos interakciója az immunrendszerrel, az infekció-dinamika nemlineáris jellege, az adaptívon kívül a veleszületett immunrendszer működése, a gyógyszerkoncentráció heterogenitása a különböző szervekben –, így a jövőben minőségileg jobb, személyre szabott antibiotikus kezelést tudunk majd alkalmazni, és a módszertan tumoros megbetegedések kezelésében is alkalmazható, vonja le a következtetést Gjini és Brito.

Dr. K. A.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.