Növényi eredetű zsírsavak és halálozási kockázat
Egy nemrégiben publikált közlemény szerzői hangsúlyozzák, hogy nagy mennyiségű növényi eredetű alfa-linolénsav bevitelével jelentősen csökkenthetők az általános halálozási arányok.
A makrotápanyagok körébe tartozó esszenciális zsírsavakból megfelelő mennyiség bevitele szükséges a szervezet normális működéséhez. Az étkezéssel a szervezetbe jutó ómega-3-zsírsavak, köztük elsődlegesen az alfa-linolénsav (ALA, alpha-linolenic acid) növényi forrásokból vesszük fel. A BMJ című lapban a közelmúltban nyilvánosságra hozott vizsgálatban azt találták, hogy hogy ALA-t nagy mennyiségben tartalmazó étrend mellett alacsonyabb az összegzett mortalitás. Az ALA-t az emberi szervezet nem képes előállítani, ezért abból külső bevitelre szorul.
Az amerikai National Institute of Health Office of Dietary Supplements (Étrendkiegészítők Egészségügyi Hivatalának Nemzeti Intézete) dokumentumának megfogalmazása szerint az ómega-3-zsírsavak olyan esszenciális makrotápanyagok, melyek főként növényi eredetű táplálékokban találhatók meg, és elsősorban energiaforrásként szlgálnak, illetve a sejtek normális szerkezetének fenntartásában játszanak szerepet. Nagy mennyiségben tartalmaz többszörösen telítetlen zsírsavakat többek között a szója, a diófélék és a lenmag. Az ALA a felsorolt élelmiszerek mindegyikében megtalálható.
„Az alfa-linolénsav az emberi szervezet számára alapvetően szükséges növényi eredetű, többszörösen telítetlen esszenciális ómega-3-zsírsav, melyhez csak táplálék útján tud jutni a szervezet, mivel azt nem képes önmaga szintetizálni. Az ALA-t nagy mennyiségben tartalmazó növényi táplálékok közül is ki kell emelni a lenmagot és annak olaját, mely 45–55%-nyi zsírsavat tartalmaz, míg a szója, a repceolaj vagy a diófélék mindössze 5–10%-nyit. A kukoricaolaj vagy a napraforgóolaj ALA-forrásként viszonylag értéktelen” – foglalja össze a legfontosabb ismereteket a témában dr. Anastasia Kalea táplálkozási szakértő, dietetikus.
A BMJ cikk szerzői a témába vágó szakirodalmi adatok szisztematikus áttekintése és meta-analízise során 41 különböző vizsgálat adatai alapján az összegzett mortalitás, illetve a kardiovaszkuláris-, koronária- és rákbetegségekből eredő halálozás összefüggését vizsgálták a a táplálék ALA-tartalmával illetve a vér ALA-szintjével. Tanulmányuk erősségeként említik, hogy az elemzéseik során nemcsak az ALA étrendi bevitelének mértékére hagyatkoztak (ami jelentősebb torzítás lehetőségét rejtette volna magában), hanem mérték a vér-, szérum- és zsírszövet ALA-szintjeit is, ami az ALA-ellátottságot illetően objektívebb értékelésre nyújtott módot.
Az eredmények összességében azt mutatták, hogy a magasabb ALA-bevitel a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatának csökkenésével társult, és ugyancsak csökkent rizikót találtak a szív- és érrendszeri betegségek, ezen belül a koszorúér-betegség terén is. A szerzők külön kiemelik, hogy a napi bevitel minden 1 grammnyi emelkedése a kardiovaszkuláris halálozás rizikójának 5%-os csökkenését vonta maga után. Megjegyzik azonban azt is, hogy a rákhalálozás kismértékű emelkedését észlelték magasabb ALA-bevitel mellett, melynek hátterét egyelőre nem sikerült feltárni. Feltételezik, hogy némi torzítás még így is fennállhatott, melyeket a befolyásoló tényezők lehetőség szerint korrekciójával igyekeznek majd kiküszöbölni. A magasabb ALA-vérszintek esetében csak az összegzett mortalitással és a koronária-betegségek okozta halálozással találtak szignifikáns korrelációt, a rosszindulatú betegségekből adódó mortalitással nem.
Bár a kutatás nem mentes a gyengéktől, annyi bizonyosnak látszik, hogy az ALA-bevitel növelése potenciálisan előnyös lehet a halálozás csökkentésében, ennek tisztázására azonban további vizsgálatok szükségesek.
