Enyhíthetőek-e étrendi módosítással a bipoláris betegség tünetei?

A Bipolar Disorders Trusted Source című lapban publikált tanulmány szerzői abból a hipotézisből indultak ki, hogy a bipoláris betegségben szenvedők étrendjében a különböző zsírsavak mennyiségének kiegyensúlyozásával csökkenthető a hangulati hullámzások amplitúdója. A drámai hangulatváltozásokkal, az energiaszint ingadozásával és az alvási mintázat megváltozásával járó betegséggel kapcsolatban már korábban megfigyelték, hogy összefüggés lehet az ómega-3-zsírsavakban gazdag tengeri élelmiszerek fogyasztása és a bipoláris betegség csökkent prevalenciája között. A tanulmány szerzői mostani vizsgálatukkal arra keresték a választ, hogy egy nagyon specifikus biológiai indokkal módosított étrenddel befolyásolható-e a hangulati stabilitás, illetve a tünetek súlyossága. A kérdés megválaszolását az is sürgeti, hogy a bipoláris betegség kezelésében gyakran alkalmaznak olyan gyógyszereket, melyek megváltoztatják a szervezetben a zsírsavak lebontásának folyamatát.

A Penn State College of Medicine kutatói abból a feltételezésből indultak ki, hogy az étkezéssel bevitt zsírsavak típusának, számának és mennyiségének módosításával olyan metabolitok termelésére késztethető a szervezet, melyek enyhítik a fájdalmat és a gyulladást. Egészen pontosan azt vizsgálták, hogy az ómega-6-zsírsavak közé tartozó linolénsav bevitelének csökkentésével, illetve két ómega-3-zsírsav, az eikozapentaénsav (EPA) és dokozapentaénsav (DHA) bevitelének növelésével hatásosan enyhíthetők-e a bipoláris betegség tünetei.

A vizsgálatban összesen 82 személy vett részt, akiket a kutatók kontroll- és kísérleti csoportba randomizáltak. A kísérleti csoportban csökkentették a linolénsav bevitelét azzal, hogy az étrendben korlátozták a vörös húsok, tojás és bizonyos olajfélék mennyiségét. Ugyanakkor az étrend nagy mennyiségben tartalmazott lenmagot és zsíros halakat (pl. tonhal, lazac), ezzel növelve a szervezet ómega-3-zsírsav * ellátottságát. A vizsgálók a kontrollcsoport tagjai számára is speciális utasításokat adtak az étrendre vonatkozóan, így a résztvevők nem tudhatták, hogy a kontrollcsoportba vagy a kísérleti csoportba tartoznak-e. A résztvevők okostelefon segítségével kellett naponta kétszer rögzítették a hangulatukra, a fájdalomra és más tünetekre vonatkozó információkat. Ezen túlmenően rendszeres vérvételekkel ellenőrizték a zsírsavak szintjét, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a résztvevők kellő mértékben tartják magukat a diétának ahhoz, hogy ez változásokat eredményezzen a biokémiai paramétereikben.

Az eredmények azt mutatták, hogy a kísérleti étrenden lévők körében csökkent a hangulati variabilitás. A szerzők kiemelik, hogy a résztvevőket nagyobb részt nőbetegek alkották, melyet ők azzal magyaráznak, hogy a nők hajlandóbbnak mutatkoznak klinikai vizsgálatokban részt venni, mint a férfiak. Ezért arra figyelmeztetnek, hogy mivel vizsgálati csoportjuk ily módon meglehetősen homogén volt a nemi megoszlás szempontjából, eredményeik nem feltétlenül tükrözik a bipoláris betegségben szenvedők demográfiai sokszínűségét. Ráadásul az intervenciós csoportban az élettartamra számított depressziós epizódok száma mediánértékben 30 volt, míg a kontrollcsoportban mindössze 11, és a kísérleti csoport tagjai mániás epizódokból is csaknem kétszer annyit éltek át, mint a kontrollszemélyek, ezért súlyosság szempontjából sem vethető össze pontosan a két csoport.

Mindazonáltal a szerzők figyelemreméltónak tartják első eredményeiket és több beteg bevonásával további vizsgálatokat terveznek a jövőben.