Olanzapin kemoterápia okozta hányingerben

A május 2-án a JAMA Network Open-ben online közzétett vizsgálatban azt találták, hogy a ciszplatin-alapú kemoterápia utáni 1-5 napon az olanzapint (Zyprexa) is kapó betegek közül lényegesen több beteg mutatott teljes választ – nem hányt vagy nem igényelt mentőgyógyszert.

Az émelygés és a hányás jobb kontrollja érdekében előnyös az olanzapin hozzáadása a hármas hányáscsillapító terápiához a kemoterápia kezdetétől a teljes kezelési ciklus alatt a tanulmány eredményei arra utalnak, hogy az olanzapin hozzáadása a hármas hányáscsillapító terápiához a kockázati tényezőktől függetlenül, kivéve, ha az olanzapin beadása nehézkes.

Bár a mellékhatások a kemoterápia típusától függően változhatnak, a legtöbb erősen emetogén kemoterápiában részesülő betegnél jelentkezik émelygés és hányás, ami nagymértékben befolyásolhatja a beteg életminőségét, és a betegegyüttműködést.

Az erősen emetogén kezelések – köztük a ciszplatin alapú kemoterápiák és az antraciklin plusz ciklofoszfamid terápiák – esetén alkalmazott standard hányáscsillapító terápia az 5-hidroxi-triptamin 3-as típusú (5-HT3) receptor antagonista, neurokinin-1 (NK-1) receptor antagonista és dexametazon hármas kombinációja. Ez a standard hányáscsillapító kezelés azonban nem minden betegnél hatásos, és a kemoterápia megkezdése után 24 órával bekövetkező fontos késleltetett fázisban a betegeknek csak körülbelül 60–70%-a reagál.

A skizofrénia és bipoláris zavar esetén hangulatstabilizálóként alkalmazott atípusos antipszichotikum, az olanzapin indikáción túli (off-label) adása a kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás jelentős csökkenését eredményezte. Két közelmúltbeli, placebo-kontrollos 3. fázisú vizsgálat eredménye szerint az olanzapin és a triplett hányáscsillapító terápia kombinációja szignifikánsan jobban csökkentette a hányingert és a hányást, mint a standard triplett hányáscsillapító terápia.

Az American Society of Clinical Oncology frissített hányáscsillapító irányelvei 5-10 mg olanzapin és triplett terápia kombinációját javasolják standard hányáscsillapító terápiaként erősen emetogén kemoterápiában részesülő betegek számára. A National Comprehensive Cancer Network 2021-es ajánlása azt mondja, hogy az egyes betegek kockázata alapján kell a hányáscsillapító kezelésről dönteni.

A kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás magas kockázatának kitett betegek alcsoportjai közötti hatások további vizsgálatára az egyik vizsgálat szerzői elvégezték tanulmányuk másodlagos elemzését.

Az eredeti, 710 beteg bevonásával végzett vizsgálatban az 5 mg-os olanzapin és a hármas kombináció 79,1%-os teljes választ eredményezett a kemoterápia utáni késleltetett fázisban, míg a hármas kezelést kapók 65,8%-ában volt elérhető a teljes válasz (P<0,001). A 2017 februárja és 2018 júliusa között Japánban lefolytatott vizsgálatban 26 központból vettek részt olyan betegek, akik korábban ciszplatint kaptak, és átlagéletkoruk 63 év volt.

A másodlagos elemzéshez Abe és munkatársai a vizsgálatból 705 beteget értékeltek, akik közül a legtöbb (82,4%) 55 éves vagy annál idősebb volt, és legalább 70 mg/m² ciszplatint (74,6%) kaptak.

A betegeket véletlenszerűen 1:1 arányban 2 csoportra osztották, az egyikben 5 mg olanzapint, a másikban placebót kaptak a hármas hányáscsillapító terápia mellé. A kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás fő kockázati tényezői a kezelés típusa és adagja, a fiatalabb életkor, a női nem, a mozgáskor és reggel jelentkező hányinger, valamint az ivási szokások voltak. A teljes választ, az elsődleges végpontot úgy határozták meg, hogy a kemoterápia megkezdése után 24 órával kezdődött késleltetett fázisban nem volt hányás vagy nem volt szükség mentőgyógyszerre.

A kutatók minden alcsoportban javulást tapasztaltak a teljes válaszadásban az olanzapint kapó betegek körében. Pontosabban az olanzapin hozzáadása nagyobb valószínűséggel eredményezett teljes választ a késleltetett fázisban mind a férfi, mind a női betegek esetén (kockázati különbség [RD] férfiaknál 12,6%; RD a nőknél 14,5%), valamint mind az idősebb, mind a fiatalabb betegek (RD 55 éves és idősebb betegeknél, 11,1%; RD fiatalabb betegeknél 23,6%).

Az olanzapin szignifikánsan jobb hatású volt a 70 mg/m² vagy annál nagyobb ciszplatin dózist kapó betegeknél (RD, 13,5%), továbbá azoknál, akiknek anamnézisében nem szerepelt utazási betegség (RD, 13,9%), és az alkoholt nem fogyasztók körében (RD, 12%). A hatás különösen erős volt azoknál, akiknek a kórtörténetében a terhességük alatt reggeli hányinger fordult elő (RD, 27,2%). A késleltetett fázisban a teljes válaszok aránya más alcsoportokban is magasabb volt az olanzapin hozzáadás esetén, de ezek a különbségek nem voltak statisztikailag szignifikánsak.

Az olanzapinnal kapcsolatos leggyakoribb mellékhatás az álmosság volt, de ez jól tolerálható volt, és nem volt olyan súlyos, mint a kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás által okozott gyengeség. 

Bár a tanulmány nem azonosított olyan csoportokat, amelyek nem reagáltak, de közismert, hogy az olanzapin a klinikai gyakorlatban nem mindig sikeres. Ennek ellenére a szerzők javasolják az olanzapin rutinszerű alkalmazását erősen emetogén és mérsékelten emetogén kemoterápiában. Különösen hozzájárul a késleltetett hányinger csökkentéséhez, ahol az aprepitant (Emend) viszonylag hatástalan. Az olanzapinra reagáló rákos betegeknél ráadásul a szer előnyei túlmutatnak a kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás csökkentésén, ugyanis az olanzapin javítja az alvási architektúrát és egyesek szerint blokkolhatja az opioid utáni vágyat, bár ez utóbbira csak gyenge bizonyítékok állnak rendelkezésre.

Forrás:

Abe M, Yamaguchi T, Fujita Y, et al. Efficacy of Olanzapine in Addition to Standard Triplet Antiemetic Therapy for Cisplatin-Based Chemotherapy: A Secondary Analysis of the J-FORCE Randomized Clinical Trial. JAMA Netw Open. 2023;6(5):e2310894. doi:10.1001/jamanetworkopen.2023.10894