Orális inzulin 2-es típusú diabetesben
Egy randomizált, ellenőrzött vizsgálatban sikerült igazolni a szájon át szedhető inzulin alkalmazhatóságát 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeken.
Dr. Inge B. Halberg és munkatársai (Novo Nordisk) egy hosszú hatású, szájon át adagolható inzulin (I338) hatásosságát egy fázis 2 vizsgálatban igazolták. A tanulmány a Lancet Diabetes & Endocrinology c. lapban jelent meg online 2019. január 21-én.
A tabletta formában kiszerelésre került hatóanyaghoz abszorpciót fokozó anyagot (nátrium decanoátot) adva kívánták csökkenteni az inzulin emésztőrendszeri degradálódását. A nátrium dekanoát (nátrium kaprát) egy zsírsav nátrium sója, az Egyesült Államok Food and Drug Administration-ja (FDA) által engedélyezett és biztonságos adalékanyag.
A vizsgálatba 50, inzulint még nem kapott, friss 2-es típusú diabeteses beteget vettek be. A vizsgálat 8. hetére az éhomi vércukor (FPG) értéket az orális I338 az glargin inzulinhoz hasonlóan csökkentette, és nem volt jelentős eltérés a két szer mellékhatásaiban sem. Az I338-as formulát a Novo Nordisk ezt követően már nem használja, mivel a hatásos dózis túl magas volt, de az eredmények amellett szólnak, hogy érdemes továbbra is foglalkozni betegek számára kedvezőbb, orális inzulin kifejlesztésével. A szerzők hangsúlyozták, hogy az orálisan adható inzulin nem csak kényelmesebb a betegeknek az injekció formájában szedhetőnél, de élettanilag is kedvezőbb, mivel a hatóanyag a vena portae-n keresztül egyenesen a májba kerül, emiatt csökken a súlygyarapodás és a hipoglikémia esélye is. A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményben („Ideje átírni a tankönyveket”) dr. Chantal Mathieu (Katholieke Universiteit Leuven, Belgium) lelkesedett a pozitív eredményekért, és történelmi jelentőségűnek tartotta a vizsgálatot. Mathieu doktornő egyetért a cég döntésével, hogy az I338 fejlesztését megszakítják, és különféle dózisú változatokon gondolkodnak.
A vizsgálat első eredményeit már az American Diabetes Association (ADA) 2017-es találkozóján ismertették. A vizsgálatba 50, metforminnal, vagy egyéb orális gyógyszerrel kezelt, nem optimális glikémiás kontrollal rendelkező (HbA1c 7,0%-10,0%), „inzulin-naív” 2-es típusú diabeteses beteget soroltak be. 25 beteg I338-at kapott placebo injekciókkal, a másik 25 beteg sc. glargin inzulin injekciókat kapott placebo tablettákkal. A dózisokat úgy titrálták, hogy az éhomi vércukor (FPG) 4,4-7,0 mmol/l (79-126 mg/dl) között legyen. A kiindulástól számított 8. héten az elsődleges végpont (a FPG változása) nem különbözött szignifikánsan a két csoport között: az I338-as csoportban 2,4 mmol/l-rel (43 mg/dl-rel) csökkent az FPG, a glargin inzulin csoportban a csökkenés csaknem ugyanannyi, 2,6 mmol/l (azaz 47 mg/dl) volt (P=0,46). A nyolcadik héten mért HbA1c értékekben sem volt lényeges különbség: az I338 csoportban átlag 0,75 százalékponttal, a glargin csoportban 1,05 százalékponttal csökkent az érték (P=0,77). A két csoportban észlelt mellékhatások sem különböztek lényegesen, és rendszerint enyhék voltak: az I338 csoportban 7, a glargin inzulin csoportban 11 hipoglikémiát jegyeztek fel, súlyos hipoglikémia egyetlen esetben sem fordult elő.
A felkért kommentátor megjegyezte, hogy már az inzulin-terápia korai időszakában is felmerült az orális kezelések gondolata, de eddig még nem sikerült olyan kiszerelést kidolgozni, mely a klinikai felhasználás lehetőségével kecsegtetett volna. Az I338 sikerének egyik titka, hogy hatása inkább hosszú hatású bazális inzulinénak felel meg, és nem az étkezés előtt beadandó inzulinénak, míg az orális inzulin kifejlesztésével foglalkozó néhány klinikai vizsgálatban a rövid hatású inzulinéhoz hasonló formulákat próbáltak alkalmazni. A 1338 fejlesztésekor olyan technológiát dolgoztak ki, ami meghosszabbítja az inzulin hatást, mint pl. az injekció formájú detemir- és a degludec inzulin esetén, amelyek hatása a keringő albuminhoz kötődés révén hosszabbodik meg. Az ilyen hosszú hatású orális inzulin nem emésztődik meg a táplálékkal. Az orális kiszerelés jelenlegi hátrányai, hogy legkevesebb 30 perces éhezés után kell bevenni, és a beteg számára szükséges dózist ki kell titrálni, továbbá a betegnek önmagát kell monitoroznia.
Volt már sikertelen próbálkozás belélegezhető inzulinnal is. Fontos tisztázni, hogy az orális inzulin egyelőre egy jövőbeni lehetséges kezelési mód.
Forrás:
