„Rám figyeljen a doktor, ne a számítógépére!”
A betegek ellátásával kapcsolatos orvosi munka mind nagyobb része számítógépek használatát igényli, de ha ezt nem sikerül megfelelő szinten tartani, károsodhat a legfontosabb tényező, az orvos-beteg kapcsolat.
Korunk medicinája a számítógépek folyamatos használata nélkül elképzelhetetlen. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy az orvos és betege között ott van a gép, a technika, mely nemritkán nagymértékben elvonja a doktor figyelmét a vele szemben ülő páciens panaszairól, tüneteiről. A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem munkacsoportja évek óta azt kutatja, hogy ez milyen módon és mértékben jelent gondot a klinikumban. Neda Ratanawongsa és mtsai tanulmányát november 30-án a JAMA Internal Medicine közölte.
A kutatók különféle, krónikus betegségekben szenvedő betegek ellátását vizsgálva igyekeztek tisztázni a komputer, a páciens és a klinikus különleges kapcsolatrendszerének összefüggéseit. A betegek az Egyesült Államok ingyenes betegellátást nyújtó ún. Safety Net Clinics hálózatában ellátottak közül kerültek ki.
A munkacsoport tudatosan választotta ezt a betegpopulációt. Dr. David Smith 1967-ben San Francisco területén szervezte az ország első ingyenes gyógyítási egységét azok számára, akiknek semmiféle egészségügyi biztosításuk nem volt, semmilyen címen elérhető gyógyellátásra nem voltak jogosultak, magánellátásra pedig nem volt pénzük.
A leírások szerint először Kalifornia különböző városaiban a múlt század hatvanas éveiben mind több ilyen intézetet szerveztek, majd az USA más államaiban is terjedni létrejöttek ingyenes klinikák. Az ott dolgozó doktorok általában fizetést kapnak, de a munkatársaik jelentős része jótékony célú munkát végez.
A most közölt vizsgálat betegeit 2011. november l-je és 2013. november 30-a között sororolták be megfigyelt csoportba. A klinikusok száma 39, a betegeké 47 volt, és 71 orvos-beteg találkozásról készült videofelvétel. A felvétel előtt és után részletes telefoninterjú is történt, melynek során megkérdezték a betegeket, milyen színvonalúnak értékelik az utolsó fél évben egészségügyi ellátásukat. Mindegyik beteg beszélt angolul vagy spanyolul.
A számítógépet sokat használó doktoroknak kevesebb mint a fele (48%) kapott „kiváló” osztályzatot a betegektől, míg a számítógépet mértékkel használók közül 83%. A betegséggel, panaszokkal kapcsolatos megbeszélést is ott ítélték a betegek jobbnak, informatívabbnak, ahol a vizsgáló ritkábban nyúlt a komputerhez.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az itt vizsgált betegek általános tájékozottsága, nyelvismerete korlátozott, ezért a kezelőorvosnak sokszor nem könnyű szót érteni velük. Tömör kommentárjában Richard Frankel azt a következtetést vonja le, hogy ajánlatos az orvos-beteg találkozó első néhány percét számítógép nélküli megbeszéléssel tölteni. Feleleveníti Robert White 1684-ben készült Királyi érintés című metszetét, amelyen II. Károly angol király (R. F. szerint II. Vilmos) a duzzanat megérintésével gyógyítja az előtte térdeplő görvélyes beteget. A „beavatkozás” nem evidenciákon alapult, mégis jól illusztrálja a betegellátás örök érvényű evidenciáját: közvetlen kontaktust kell létesítenünk a beteggel!
