Rasagilin Parkinson-kórban

Jelenleg nem áll rendelkezésünkre olyan gyógyszer, ami igazoltan lassítaná a PD progresszióját. Egyelőre a betegség-módosító kezelést (DMT) megtalálására irányuló kutatás nem járt sikerrel. Mivel a rasagilin, monoaminoxidáz (MAO) B-bénító hasznosnak bizonyult a PD motoros tüneteinek enyhítésére, ezért remélték, hogy betegség-módosító kezeléssé válhat. Bár az ADAGIO vizsgálat 2009-ben közölt eredményei szerint a napi 1 mg rasagilin képes lehet módosítani a betegség lefolyását, az FDA úgy találta, hogy erre nem elégségesek a bizonyítékok, és nem adta meg a szernek a DMT megjelölést. Az ADAGIO vizsgálat óta viszont több kohorszban is igazolódott, hogy a posterior substantia nigra (pSN) szabadvíz akkumulációja a betegség progressziójának biomarkere.

Dr. David E. Vaillancourt (University of Florida, Gainesville, Florida) és munkatársainak jelen (randomizált, kettős vak, placebóval ellenőrzött) vizsgálatában 96 PD-s beteg vett részt, életkoruk 40 és 77 év között volt, a betegségük 5 évnél rövidebb ideje tartott és a Hoehn és Yahr stádium szerint gyógyszerelés mellett a ≤2 stádiumú volt, előzetesen nem kaptak rasagilint. Kiinduláskor nyugalmi állapotban diffúziós MRI-t végeztek rövid és hosszú repetíciós idővel (TR), továbbá kognitív – és másodlagos motoros próbát. Ezt követően a betegek napi 1 mg rasagilit, vagy placebót kaptak. Minden 3 hónapban telefonon érdeklődtek állapotuk iránt, 1 év múlva ismételt diffúziós MRI, kognitív – és másodlagos motoros próba történt.

A végső analízisben összesen 90 beteg szerepelt, közülük 11-en nem jelentek meg az 1 éves kontrollon. A placebo csoportban 29%-a, a rasagilin csoportban 36%-a volt a nőbeteg, kiinduláskor átlagos életkoruk 63, illetve 65 év volt, egyik érték sem jelent lényeges különbséget. A kiindulási szabad-víz értékek azonosak voltak a két csoportban. A vizsgálat elsődleges végpontja a pSN szabad-víz akkumulációja volt 1 év után, de nem volt különbség a két csoport között: a rövid TR scanek között a becsült különbség 0,0015 (P=0,346), a hosszú TR scaneknél -0,0015 (P=0,228) volt.

Nem volt jelentős különbség 1 év után a másodlagos végpontokban (szorongás, depresszió, kogníció, motoros működések) sem. A vizsgálat ideje alatt viszont jelentősen emelkedtek a szabad-víz értékek a hosszú TR scaneknél, viszont a rövid TR scaneknél nem. Szintén pozitív összefüggés volt a hosszú TR kiindulási szabad-víz pSN értékek és az 1 év utáni Movement Disorder Society-Unified Parkinson’s Disease Rating Scale (MDS-UPDRS) III rész teljes score (P=0,04) és a bradykinesia score (P=0,4) változásaiban.

A vizsgálat jelentősen különbözött a korábbi ADAGIO vizsgálattól. Az egyik jelentős különbség az volt, hogy az ADAGIO-ban egy olyan csoport is, akiknél csak később, 36 hét után váltottak placebóról rasagilinra. További eltérés, hogy ebben az új vizsgálatban képalkotókkal mérték a markernek tekintett pSN- szabad-víz mennyiségét, míg az ADAGIO-ban csak klinikai mérések (MDS-UPDRS) történtek. A következő klinikai kutatások szempontjából alapvető az a megfigyelés, hogy a hosszú TR scanek kimutatták a progressziót, míg a rövid TR scanek nem. Számos gyógyszer áll rendelkezésre a PD tüneteinek enyhítésére, de a lefolyást befolyásoló, DMT-kre továbbra is szükség lenne, az eredményeket biomarkerekkel és klinikailag is igazolni kell.

Az eredményeket Dr. Alfonso Fasano (University of Toronto, Kanada) kommentálta és kijelentette, hogy a vizsgálat ereje a hosszú és a rövid TR idegi képalkotás összehasonlításában rejlik. A hosszú TR csoportból 15%-nál többen estek ki, ami kissé csökkenti a megbízhatóságot. A pSN szabad-víz tartalma egy nagyon ígéretes biomarker, jelzi a hosszú távú kimenetelt, és összefügg a beteg állapotával. Még fontosabb, hogy érzékeny az időre. Az eredmények egyértelműen igazolják, hogy a betegség progresszióját a hosszú TR alapján jobban előre lehet jelezni, mint a rövid TR-segítségével, de az továbbra is megválaszolatlan maradt, hogy pSN szabad-víz tartalma eléggé érzékeny biomarker-e ahhoz, hogy a gyógyszer-molekulák okozta kis eltéréseket is képes legyen jelezni. Ráadásul az eredmények megerősítik azt a konszenzusos vélekedést, hogy a MAO-B gátlók (pl. a rasagilin) hatása csak minimális, és sajnos egyelőre még sem ezzel, sem más szerrel nem tudjuk lelassítani a betegség progresszióját.

Ugyanakkor az eddigi eredmények további, még jobban kialakított vizsgálatokra inspirálnak, és a azt jelzik, hogy neuroképalkotás során azonosított biomarkerek használata valószínűleg ki fogja szorítani a klinikai alapon történő értékeléseket.

Forrás: 

Greb E. Confrimed: no slowing of Parkinson’s progression with rasagiline. Medscalpe Medical News. November 12, 2021.

Arpin DJ, Mitchell T, Archer DB, et al. Diffusion magnetic resonance imaging detects ptogression in Parkinson’s disease: A placebo-controlled trial of rasagiline. Mov Disord Published online November 1, 2021. DOI: 10.1002/mds.28838.