Reumatológiai megbetegedések – bevezető

Legutóbb az Orvostovábbképző Szemle elmúlt év májusi számának szimpóziuma foglalkozott mozgásszervi betegségekkel. Akkor is abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bevezetőt írhattam a három tanulmányhoz. Azok az írások a lumbágóval, a stressz-fracturával és a lábszárfájdalommal foglalkoztak. Mint látható, a mostani triász „tisztán” belgyógyászati jellegű kérdéseket tárgyal. Ez is jól mutatja, hogy a reumatológia milyen széles spektrumú, színes, érdekes betegpopulációval foglalkozik: egyrészről szorosan összefonódik a belgyógyászat más területeivel, másfelől határterületeket képez nem belgyógyászati szakmákkal is. Mindezek alapján elképzelhető, hogy a reumatológiai betegekkel foglalkozó szakembernek optimálisan milyen tájékozottsága kell hogy legyen. S mindez elmondható a háziorvosokról is, hiszen az első tüneteket általában ők észlelik, értékelik, az ő döntéseik alapján alakulnak ki a „betegutak”, s kerül fontos szerepbe az időtényező.

A mostani három értékes továbbképző összefoglalónak tulajdonképpen nincs egymáshoz köze. Mégis, a fentiek szellemében külön-külön és együtt arra hívják fel a figyelmet, hogy milyen komoly differenciáldiagnosztikai felkészültséggel kell közeledni a fájdalomra panaszkodó, mozgásszervi tüneteket mutató beteghez. Szerkesztőbizottságunk az elismert szaktudás alapján kérte fel a kommentátorokat, s hogy feladatukat igen magas szinten teljesítették, arra az is bizonyíték, hogy kiváló írásaikhoz a bevezető szerzője nem sokat tehet hozzá.