Sok csonthéjas – hosszabb élet

A halálozás első számú oka világszerte a szív- és érrendszeri betegségek csoportja. Az infarktus, a szélütés és az egyéb, kardiovaszkuláris kórképek okozta mortalitás csökkentésével lehetne leghatékonyabban javítani az emberiség túlélési esélyeit, a férfiakét és a nőkét egyaránt. Az egyesült államokbeli Vanderbilt Egyetem és a Kínában működő Shanghai Rák Intézet munkatársai közleményükben olyan táplálkozási tanáccsal szolgálnak, amellyel éppen a kardiovaszkuláris halálozás kockázatát lehetne jelentősen csökkenteni, méghozzá szerény közegészségügyi költségekkel.

A tanulmányt a világ egyik legolvasottabb orvosi folyóirata, a JAMA Internal Medicine közölte első márciusi számában. A kutatók három, nagy létszámú csoport megfigyelésével dolgoztak. Az egyik csoport az USA 12 államában élő 71 764 ember volt, akik a Southern Community Cohort Study elnevezésű vizsgálatba jelentkeztek részvételre. A vizsgálat indulásakor életkoruk 40–79 év volt, és többségük alacsonyabb jövedelmű családba tartozott. Kétharmaduk volt fekete bőrű, egyharmaduk fehér. Kardiovaszkuláris kockázati tényezőik szerint 75%-uk bizonyult túlsúlyosnak vagy kövérnek, 55%-uknak volt magas a vérnyomása, 21% cukorbetegségben szenvedett, és 34%-uknak a koleszterinszintje volt emelkedett. A másik két csoport Kínából származott: a Sanghai Men’s Health Study 40–74 éves résztvevői közé 61 480 férfit vettek föl, a Sanghai Women’s Health Study keretében pedig 74 741 azonos korú nőt vizsgáltak.

A tanulmány résztvevői részletes táplálkozási kérdőívet töltöttek ki, és a csonthéjas magvak (dió, mogyoró, mandula, pekándió, kesudió stb.), valamint a hüvelyesek közé tartozó földimogyoró és az abból készült vaj bevitele alapján öt csoportra osztották őket. Az amerikai vizsgálati csoport legkisebb fogyasztású ötöde napi 0,95 gramm csonthéjast és földimogyorót evett, a legnagyobb fogyasztású ötöd pedig legalább 18,45 grammot vett magához naponta.

Az amerikai kohorsz átlagosan 5,4 éves, a kínai férfiak átlagosan 6,5 éves és a kínai nők átlagosan 12,2 éves megfigyelése alatt összesen 14 440 haláleset fordult elő. A csonthéjasok és a földimogyoró fogyasztása és az összhalálozás között egyértelmű fordított összefüggést észleltek. Ez egyformán érvényesült a nők és a férfiak, illetve a különböző bőrszínű résztvevők csoportjaiban, függetlenül az anyagcsereviszonyoktól, a testtömegindextől, a dohányzástól és az alkoholfogyasztástól. A nagyobb bevitel egyértelműen csökkentette a kardiovaszkuláris mortalitást, ezen belül a legkifejezettebben az iszkémiás szívbetegséggel összefüggő mortalitást – relatív hazárd a legfelső ötödöt a legalsóval összevetve: 0,62 (95%-os MT: 0,45–0,85) a feketebőrűeknél, 0,60 (0,39–0,92) a fehérbőrűek esetében és 0,70 (0,54–0,89) az ázsiai résztvevők csoportjában. Az agyi katasztrófát illetően ilyen összefüggés csak az ázsiai résztvevők körében volt megfigyelhető.

A folyóirat helyettes főszerkesztője, Dr. Mitchell H. Katz azt írta: „Ez a tanulmány két szempontból is igen figyelemreméltó. Először, az etnikailag különböző, főleg alacsonyabb gazdasági-társadalmi státusú résztvevőkből álló csoportok adatai, összhangban a fehérbőrű, magasabb jövedelmű résztvevők eredményeivel, erősítik azt a föltételezést, hogy a csonthéjas magvak és a földimogyoró kedvező hatása nem a sok ilyen étket fogyasztók egyéb tulajdonságainak köszönhető. Másodszor, az ázsiaiak szinte kizárólag földimogyorót fogyasztottak, csonthéjast alig, és ez azért fontos, mert a földimogyoró olcsó és mindenütt elérhető, ráadásul finom földimogyoróvajat is lehet belőle készíteni.”