A halmozott táplálékallergia enyhítése

A Kanadai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság hivatalos online lapjában, az Allergy, Asthma & Clinical Immunology című folyóiratban nemrég nagy érdeklődésnek örvendő közlemény jelent meg a halmozott táplálékallergia biztonságos enyhítéséről. A Stanford Egyetem kutatói által végzett I. fázisú vizsgálatban az orális immunterápia (OIT) eddigi gyakorlatától eltérően nem egy, hanem párhuzamosan többféle táplálkozási allergénnel szemben növelték a toleranciát.

A vizsgálati alanyok kiválasztásához bőrpróbával és IgE-szint-méréssel, valamint kettős vak, placebókontrollos étrendi terheléssel igazolták a földimogyoróval, más mogyorófélékkel, szezámmaggal, tej- és/vagy tojásfehérjével szembeni túlérzékenységet. A vizsgálathoz alkalmasnak talált 40 beteg (életkor: 4–46 év) közül 15-nél önmagában, 25-nél más allergénnel szembeni hiperszenzitivitással kísérve állt fenn földimogyoró-allergia. Az OIT-t ennek megfelelően, személyre szabottan, egy vagy több allergénnel végezték a következő megoszlásban: kétféle allergénnel 6 beteget (24 százalék), 3-félével nyolcat (32 százalék), 4-félével ötöt (20 százalék), 5-félével hat pácienst (24 százalék) kezeltek. A betegek jellemzői tekintetében nem mutatkozott statisztikailag szignifikáns különbség a két csoport között. Az ételallergiához a betegek több mint felénél atópiás dermatitisz, allergiás rhinitis és/vagy asztma társult.

A megfelelő fehérjé(ke)t fokozatosan növelt adagokban kapták a betegek, minden dózist kórházi körülmények között bevezetve. Az ezt követő otthoni allergénbevitelt per os cetirizin-kezeléssel egészítették ki, és az esetleges anafilaxiás reakció esetére minden résztvevőt (gyermekek esetében a hozzátartozót) kiképeztek az életmentő adrenalin-injekció beadására. Az allergén(ek) adagjait kéthetente emelték, minden fehérje esetében célul tűzve a kezelés előtt maximálisan tolerált mennyiség 10-szeresének elérését (ez legfeljebb napi 4000 mg-os fenntartó adagot jelentett). A kezelés alatt fellépő tünetekről a résztvevők (hozzátartozóik) pontos dokumentációt vezettek. Az allergénre specifikus immunglobulinok (IgE és IgG4) szérumszintjét a kezelés megindítása előtt, majd 12 hónap elteltével ellenőrizték.

Az egyféle (földimogyoró) fehérjével végzett OIT ágán 277 kórházi és 7830 otthoni adag alkalmazására került sor a vizsgálat folyamán; a kevert allergénbevitel ágán 603 kórházi és 12 030 otthoni adag bevételét jegyezték fel. Idő előtt 5 beteg lépett ki a vizsgálatból nem megfelelő terápiás együttműködés (n=4) vagy lakhelyváltozás (n=1) miatt; további egy betegnél a korábbi súlyos ekzéma fellángolása megakadályozta a kezelés megindítása utáni dózisemelést (de az adatok cenzorálásával e betegeket is figyelembe vették a biztonságossági elemzésben). A fennmaradó vizsgálati alanyok mindegyikénél sikerült a céldózist elérni – az egy elemű OIT ágán medián értékben 14 héttel rövidebb idő alatt, mint a kombinált OIT alkalmazásakor (71 vs. 85 hét).

Nemkívánatos hatások minden adag alkalmazása során hasonló gyakorisággal léptek fel a két csoportban (a medián összesített gyakoriság 3,3 százalék volt az összetett és 3,7 százalék az egy elemű OIT ágán). A nemkívánatos hatások többsége enyhe formában jelentkezett; a legtöbb beteg bőrtüneteket tapasztalt (gyakorisága mindkét ágon 80 százalék) és/vagy hasfájást/hányást panaszolt (a kombinált OIT ágán 68, az egyszeres OIT ágán 80 százalékos gyakorisággal). Adrenalin-injekció alkalmazására a kórházi dózisemelések alkalmával egyáltalán nem, míg az otthoni adagok bevétele során mindkét csoportban 2–2 főnél volt szükség.

Bár újabb kettős vak étrendi terheléssel nem ellenőrizték az allergénekkel szembeni toleranciát a fenntartó adagok elhagyását követően, ezért a kezelés hatékonyságáról nem lehet érdemben nyilatkozni, a fenti eredmények mindenképpen biztatóak. Jelzik, hogy elméletileg lehetséges és a gyakorlatban is kellő biztonsággal megvalósítható a többféle táplálkozási allergénnel szembeni tolerancia egyidejű növelése. A szerzők feltétlenül érdemes tartják az eljárás további vizsgálatát annak érdekében, hogy idővel a mindennapi klinikai gyakorlatban is helyet kaphasson. Figyelembe véve, hogy az ételallergiában szenvedő betegek mintegy harmadrésze számos táplálkozási allergénre érzékeny, a párhuzamos deszenzitizáció számottevően lerövidítheti az egyes allergénekkel egymás után végzett OIT hosszadalmas – akár évekig tartó – folyamatát.

Mindennemű táplálékallergia kihat a betegek életminőségére. Különösen így van ez halmozott táplálékallergia esetén, amikor a kerülendő élelmiszerek nagy száma nem ritkán táplálkozási hiánybetegségeket is maga után von. És míg az egyféle táplálkozási allergénnel (tej-, tojás-, szójafehérje) szembeni hiperszenzitivitás az életkor előrehaladtával többnyire „kinőhető”, addig a többszörös táplálékallergia – különösen, ha ennek a mogyorófélékkel szembeni intolerancia is része – a betegek zöménél egész életükben megmarad.