Sok tejtermék, kevesebb cukorbetegség és hipertónia

Korábbi kutatási eredmények arra utalnak, hogy tejtermékek nagy mennyiségű fogyasztásával csökkenthető a cukorbetegség, magas vérnyomás és metabolikus szindróma kialakulásának esélye. Ám ezeknek a kutatások többsége Észak-Amerikában és Európában folytak, ezért a Prospective Urban Rural Epidemiology (PURE) vizsgálat azt kívánta tisztázni, hogy az észlelt összefüggések szélesebb földrajzi régiókra is igazak-e.

A 35 és 70 éves kor közötti résztvevőket 21 országból toborozták Dél-Amerikából, Közép-Amerikából, Ázsiából és Afrikából. A megelőző 12 hónapra vonatkozóan kérdőíves módszerrel mérték fel az étrendben szereplő tejtermékek mennyiségét. Tejtermékként vették figyelembe a tejet, joghurtot, joghurtitalt, sajtot, illetve a tejtermékkel készült fogásokat, míg a vaj és tejszín külön kategóriába került, mivel egyes országokban ezeket csak ritkán és kis mennyiségben fogyasztják. Különbséget tettek aszerint is, hogy a fogyasztott tejtermék teljes értékű vagy sovány tejből készült-e. A kérdőív kitért az orvosi anamnézisre, a vényköteles gyógyszerek szedésére, az iskolázottságra és a dohányzásra is. Mérték a testmagasságot és testsúlyt, a derékkörfogatot, a vérnyomást és az éhomi vércukorszintet.

A metabolikus szindróma mind az öt komponensére vonatkozó adatok csaknem 113 ezer személy esetében álltak rendelkezésre: vérnyomás 130/85 Hgmm felett; derékkörfogat 80 cm felett; „jó” (HDL-) koleszterin alacsony szintje (1–1,3 mmol/l alatt); trigliceridek szintje 1,7 mmol/dl felett; és éhomi vércukorszint 5,5 mmol/l vagy annál magasabb.

A tejtermékek átlagos fogyasztása179 grammnak adódott, ezen belül a teljes tej aránya körülbelül a kétszeres volt a zsírszegény tejének (124,5g vs. 65g).

Közel 47 ezer főnél igazolódott a metabolikus szindróma öt komponense közül legalább négynek a fennállása. A teljes tejtermékfogyasztás a teljes értékű tej fogyasztása a metabolikus szindróma legtöbb komponensének csökkent prevalenciájával társult, a sovány tej esetében azonban már nem mondható el ugyanez. A korreláció azokban az országokban bizonyult a leginkább meggyőzőnek, ahol normális körülmények között kevés tejterméket fogyasztanak. Naponta legalább két adag tejtermék fogyasztása – a tejterméket egyáltalán nem fogyasztókhoz képest – 24%-kal csökkentette a metabolikus szindróma rizikóját, míg a rizikócsökkenés mértéke 28% volt azok esetében, akik kizárólag teljes értékű tejből készült termékeket fogyasztottak.

A közel 190 ezer résztvevő egészségi állapotát átlagosan 9 éven át kísérték figyelemmel, mely idő alatt 13.640 főnél alakult ki magas vérnyomás és 5351 főnél cukorbetegség. Mindkét betegség esetén 11-12%-os kockázatcsökkenés volt kimutatható napi legalább két adag tejtermék fogyasztása mellett, mely legalább napi három adag fogyasztása esetén 13-14%-ra emelkedett. A korreláció ez esetben is szorosabb volt a teljes értékű tejtermékeket fogyasztók körében, mint sovány tej fogyasztása mellett.

A vizsgálat obszervációs volt, további hátránya, hogy az étkezési szokásokat felmérő kérdőívre adott válaszok természetesen nem voltak mentesek a betegek felidézésének és emlékezésének pontatlanságaitól. Nem követték nyomon a metabolikus szindrómában bekövetkező változásokat sem, amely ugyancsak befolyásolhatta az eredményeket.

Mindazonáltal a BMJ Open Diabetes Research & Care című lapban megjelent tanulmány szerzői megjegyzik: „Amennyiben adatainkat nagyobb és hosszabb vizsgálatokban is sikerül megerősíteni, úgy a tejtermékek fogyasztásának növelése világszerte könnyen elérhető és viszonylag olcsó módszer lehet a metabolikus szindróma, magas vérnyomás, cukorbetegség és végül is a kardiovaszkuláris betegségek visszaszorítása szempontjából.”