Szabad antikoagulálni agyi áttétes esetekben?
Az antikoaguláns kezelés agyi metasztázisokban szenvedőkön is biztonságosnak bizonyult a vénás tromboembólia megelőzésére, hisz nem növelte a koponyaűri vérzések számát.
Mindennapos történet, hogy az agyi áttétes betegnél valamilyen vénás trombózis következik be, ugyanakkor nagyon kevés adat van arról, hogy agyi áttét esetén a vénás tromboembólia megelőzése érdekében antikoaguláljuk-e a beteget, vagy sem? Az antikoaguláns kezelés következtében beálló koponyaűri vérzés halálozása – nem daganatos betegeken is – akár 30%-os lehet.
A legújabb megfigyelések szerint daganatos agyi áttétekben az antikoaguláns kezelés biztonságosan alkalmazható anélkül, hogy emelkedne a koponyaűri vérzések kockázata. Szerzők a Blood c. folyóiratban 2015. május 18.-án megjelent tanulmányukban 20% és 50% közé teszik agyi áttétekben a jelentősebb intrakraniális vérzések gyakoriságát. A vizsgálatot vezető Dr. Jeffrey Zwicker (Beth Israel Deaconess Medical Center and Harvard Medical School in Boston) és munkatársai 293 agyi áttétes betegen vizsgálták az LMWH enoxaparin antikoagulációs hatásosságát, és úgy találták, hogy nem növekedett a koponyaűri vérzések kockázata. Az agyi áttétek leggyakrabban nem kissejtes tüdőrák (NSCLC), emlőrák, vesesejtes rák, és melanoma következményei voltak. A 293 agyi áttétes beteg közül 104 beteg enoxaparin kezelést kapott, 189 beteget pedig a kontroll csoportba soroltak. Az enoxaparin csoportba soroltak jóval kevesebben szedtek aspirint (4,8% vs 15,3%, p=0,007), valószínűleg azért, mert a felíró orvos legtöbbször tartózkodott a kettős antitrombotikus kezeléstől (aszpirin és antikoaguláns együtt adásától). Az enoxaparin dózisa kissé változatos volt: a csoport 76 betege (73,1%) napi kétszer 1 mg/kg adagot kapott, 17 beteg (16,3%) napi egyszer 1,5 mg/kg adagban részesült, a trombocitopéniás és vesekárosodott egyéneknél dózisredukció történt. Az eredmények egy éves összehasonlításakor látszott, hogy a koponyaűri vérzések kumulatív gyakoriságában nem volt különbség a két csoport között: az enoxaparin csoportban 19%-ban, a kontroll csoportban 21%-ban következett be intrakraniális vérzés (HR 1,02, p=0,97). A vérzések többsége tünetekkel járt mindkét csoportban, továbbá az összes intrakraniális vérzés az enoxaparin csoportban 44%, a kontroll csoportban 37% volt (p=0,13). A jelentősebb vérzések miatt idegsebészeti műtétre volt szükség az enoxaparin csoportban 25,0%-ban, a kontroll csoportban 15,8%-ban. A koponyaűri vérzések kockázata négyszer (!) magasabb volt melanoma-, vagy veserák áttéteiben, mint NSCLC áttétekben.
Dr. Zwicker szerint „sok orvos szuboptimális kezelést alkalmaz trombózis esetén a koponyaűri vérzés kockázatának minimalizálása miatt: pl. vena cava inferior filtert, vagy az antikoaguláció szubterápiás dózisait adja”. Vizsgálataink szerint viszont agyi áttétes betegeken az enoxaparin antikoaguláció kapcsán nem kell a koponyaűri vérzések jelentős megszaporodásával számolni, ez a kezelés biztonságos. Kétségtelen, hogy az orvos részéről alapos megfontolást igényel.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
