Szívmegállás kockázata dializált betegekben

„A szívmegállás prediktív markereinek felfedezése a végstádiumú vesebetegségben megváltoztathatja a nefrológiai gyakorlatot, mivel a dializált páciensekben a szívmegállás éves kockázata 5%” - írta dr. Kevin Chan (Fresenius Medical Care North America, Massachusetts General Hospital, Boston, MA) és kollégái.

A kutatók azt mutatták ki, hogy azoknak a dializált családtagoknak, akik között genetikai kapcsolat volt, de nem éltek együtt, 88%-kal nagyobb szívmegállási kockázatuk volt (esélyhányados [OR]: 1,88; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI]: 1,25–2,84), mint a fenotípusosan hasonló kontroll betegeknek, akiket szintén dializáltak.

Az eredmények szerint a kohorszvizsgálatban az esetek 4,3%-ában mindkét családtag meghalt szívmegállásban, míg a kontroll pároknál csak 2,6% volt ez az arány. A genetikai kapcsolatban álló és együtt élő családtagok szívmegállási kockázata 66%-kal nagyobb volt, mint az egymással kapcsolatban nem álló dializált betegeké (OR: 1,66; 95% CI: 1,20–2,28).

Ezzel szemben azokban az élettársakban, akiket dializáltak, és együtt éltek ugyanolyan körülmények között, de genetikai kapcsolat nem volt köztük, nem volt nagyobb a szívmegállás kockázata (OR: 0,95; 95% CI: 0,60–1,59).

A kutatócsoport a dializáló központokban közel 650 000 végstádiumú vesebeteg közül 5117 olyan párt talált, akik azonos családból származtak. Ezek közül 4053-ban genetikai kapcsolat állt fenn, és ezt a csoportot két alcsoportra osztották: azokra, akik együtt éltek (n=2449), és azokra, akik más-más környezetben laktak (n=1604). A másik csoportot (n=1064) azok az élettársak alkották, akik genetikailag függetlenek voltak egymástól.

Az öröklött és a szerzett tényezők a szívmegállásra gyakorolt hatásának nagyságát többváltozós logisztikus modellezéssel határozták meg.

Az eredmények azt mutatták, hogy azokban, akiknek volt olyan nem-élettárs családtagjuk, aki korábban szívmegállásban halt meg, 45%-kal nagyobb volt a szívmegállás miatti halál kockázata, mint azokban, akiknek családi kórtörténetében nem fordult elő szívmegállás (OR: 1,45; 95% CI: 1,19–1,75).

Más tényezők is szerepet játszottak a szívmegállás nagyobb kockázatában: az életkor, a fekete rassz, a szérum káliumszint, az eritropietin dózisa és a dokumentált koronáriabetegség.

Védő faktorokat is azonosítottak; kisebb volt a szívmegállás kockázata, ha magasabb volt az albuminszint és alacsonyabb a dializátum kalciumtartalma.

Mint dr. Chan megjegyezte, a következőkben azonosítani kell majd azokat a specifikus géneket, amelyek hozzájárulnak a szívmegálláshoz, s e betegeknek újfajta kezelésekre lehet szükségük.

A dializált betegekben 20-szor gyakoribb a szívmegállás, mint az általános populációban.

Forrás: Medscape