Sztatinok és romló oltási hatékonyság

Három héttel az oltás beadása után mérve szignifikánsan kevesebb az influenza elleni oltás hatására termelődő antitestek mennyisége a hosszú távú sztatinkezelésben részesülők szervezetében, írják Steven Black és munkatársai (Influence of Statins on Influenza Vaccine Response in Elderly Individuals; Journal of Infectious Diseases). Az immunválasz-csökkentő hatás azon páciensek esetében volt a legkifejezettebb, akik szintetikus sztatinkezelésben részesültek, de a természetes eredetű (fermentációval előállított) sztatinkészítmények esetében is szignifikáns volt. A kutatók a 2009–2010-es és 2010–2011-es influenza-szezon során végzett klinikai vizsgálatok eredményeit elemezték, amiben négy ország közel 7000, 65 évesnél idősebb betege vett részt; az eredeti vizsgálatokat és az új, obszervációs tanulmányt egyaránt a Novartis Vaccines finanszírozta. Mint nyilatkozatában Steven Black elmondta, nyilvánvaló, hogy a sztatinok befolyásolják az influenzavakcinációra adott választ, és úgy tűnik, hogy ennek eredményeképpen csökken az oltás hatékonysága.

Tanulmányukban a kutatók kiemelik: az influenzavakcináció főleg az idősebbeket célozza, mivel esetükben nagy a betegség következtében kialakuló szövődmények és mortalitás kockázata. A sztatinokat szintén főleg az idősebb populációban használják, azonban a sztatinnal kezelt idősebbek körében a vakcináció után 3 héttel mérve az oltás A(H1N1), A(H3N2) és B törzsei ellenes ellenanyagtiterek 38, 67 és 38 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint a sztatinkezelésben nem részesülők esetében. A sztatinok immunválasz-csökkentő hatása az adjuvánsmentes és az adjuvánst tartalmazó vakcinák esetében egyaránt érvényesült. Amennyiben az eredményeket igazolják, annak jelentős következményei lesznek a klinikai vizsgálatok tervezésére és a vakcinációval kapcsolatos ajánlásokra.

A másik tanulmány szerzői – Saad B. Omer és munkatársai – azt vizsgálták meg, hogy milyen hatása van a sztatinkezelésnek az influenzavakcináció súlyos respiratórikus betegségeket megelőző hatására. A kutatók 9 influenza-szezon (2002 és 2011 között) információit elemezték retrospektíve: megnézték közel 140.000 ember influenzavakcinációval, sztatin-felírással és akut légzőszervi betegségekkel kapcsolatos adatait az USA Georgia államának egészségügyi ellátóinak adatbázisaiban. Az eredmények szerint a sztatinkezelésben részesülők esetében csökkent az influenzavakcináció súlyos légzőszervi betegségek megelőzésével kapcsolatos hatékonysága (sztatinkezelésben részesülők esetében 14,1% volt a vakcina hatékonysága, míg sztatinkezelésben nem részesülők körében 22,9%), különösen akkor, amikor az influenza sok embert megbetegített az államban (széles körű víruscirkuláció esetén sztatinkezelésben részesülők esetében 12,6% volt a vakcina hatékonysága, míg sztatinkezelésben nem részesülők körében 26,2%). A szerzők azt is megjegyzik, hogy a végső következtetés levonása érdekében további vizsgálatok szükségesek, amelyekben olyan betegek adatait hasonlítják össze, akiknél laborvizsgálat bizonyítja az influenzafertőzést.

A két tanulmányhoz társuló szerkesztőségi közleményben (Influenza Vaccination of Patients Receiving Statins: Where Do We Go From Here?) Robert L. Atmar és Wendy A. Keitel többek között megjegyzik, hogy sok fejtörésre ad alkalmat az az eredmény, miszerint különbség van a szintetikus és fermentációval előállított sztatinok immunválaszt csökkentő hatása között. Egy lehetséges magyarázat az lehet, teszik hozzá, hogy a szintetikus sztatinok erősebben blokkolják a HMG-CoA reduktáz működését, ezáltal számos intracelluláris folyamatban gátolják a molekuláris kapcsolóként funkcionáló jelátvivő fehérjék izoprenilációját (Patrizia Gazzerro és munkatársai: Pharmacological Actions of Statins: A Critical Appraisal in the Management of Cancer; Pharmacological Reviews).

Mindazonáltal, teszik hozzá a kommentár szerzői, biológiailag érthető a sztatinok immunválaszt csökkentő hatását kimutató eredmény, mivel eddig is ismert volt, hogy a sztatinok immunmodulátoros hatással rendelkeznek, azonban ha igazolást nyer, azt is fontos lesz kideríteni, hogy pontosan milyen mechanizmussal, hiszen pl. az USA-ban a 65 évnél idősebbek több mint 40 százaléka részesül hosszú távú sztatinkezelésben. Fontos lesz továbbá a sztatinok egyéb oltások hatékonyságára kifejtett hatásának vizsgálata is, valamint annak kiderítése, hogy az érvényesül-e alternatív oltási stratégiák esetében is.