Tartós antibiotikum kezelések a lassan szaporodó baktériumok miatt

A fertőző betegségeket, legyen szó tüdőgyulladásról vagy szepszisről, egyre nehezebb kezelni. Ennek egyik oka a fokozódó antibiotikum rezisztencia. De még a nem rezisztens baktériumok és élve maradhatnak az antibiotikum adagolás mellett egy ideig, és ezért kell a kezelést több napig vagy hétig folytatni. A mostani vizsgálatban a Bázeli Egyetem Biozentrumának kutatói kimutatták, hogy leginkább a lassan szaporodó baktériumok akadályozzák a kezelést, s ezt a Cellben tették közzé.

Sok baktérium alapvetően érzékeny a kezelésre, de néhány óráig-napig számára rossz környezeti körülmények között - például antibiotikum jelenlétében - is életben tud maradni. Általában azt feltételezik, hogy ezek a patogének valamiféle „alvó” állapotban vannak. Nem szaporodnak, és emiatt nem érzékenyek számos antibiotikumra. Dirk Burmann professzor és kutatócsoportja azonban kimutatta, hogy az alvó patogének csak csekély szerepet játszanak a Salmonellával fertőzött szövetben. A kezelést sokkal inkább a lassan szaporodó baktériumok hátráltatják.

A genetikailag azonos baktériumok nagyon különböző sebességgel szaporodhatnak, még ugyanabban a mesterséges környezetben is. Így áll-e a helyzet a patogénekkel is a fertőzött gazdaszövetekben? Bumann professzor e kérdés megválaszolásához egy új, a fluoreszcens színekre alapozott módszert használt, amellyel mérhető volt az egyes Salmonellák proliferációja. Így kimutatta, hogy egyes Salmonellák nagyon gyorsan szaporodnak a gazdaszövetben, sok utódsejtjük van, s ezért egyre súlyosbodó betegséget hoznak létre. A legtöbb baktérium azonban kevés tápanyaghoz jut a szövetben, és csak lassan szaporodik.

Hogyan befolyásolják ezek az eltérő szaporodási sebességek az antibiotikum terápia sikerét? A fertőzött egerek kezelésének hatására a betegség jelei és tünetei gyorsan enyhültek, de néhány baktérium még öt nappal a kezelés kezdete után is jelen volt a szövetekben, s ez azzal a kockázattal járt, hogy relapszus következik be. „Már az első antibiotikum adaggal el tudtuk pusztítani a Salmonellák 90%-át, főleg a gyorsan szaporodókat” – számolt be róla Bumann professzor – „de a nem szaporodók sokkal nagyobb arányban maradtak életben. A kezelés sikere tehát a Salmonella szaporodási rátájától függött.”

Ez a megfigyelés alátámaszthatná az „alvó” baktérium elméletet. A kutatócsoportot azonban meglepte, hogy a kezelést nem ezek a baktériumok akadályozták a leginkább. „Fontosabbak voltak a lassan szaporodó Salmonellák. Ugyan ezek kevésbé tolerálták az antibiotikumokat, mint az alvó baktériumok, de sokkal nagyobb számban voltak jelen, és ha az antibiotikum szint csökkent a szövetben, ismét szaporodni kezdtek, és emiatt kiújul a fertőzés. Ezért az egész terápiát mindvégig a lassan szaporodó baktériumok határozták meg. Ha jobban megértenénk az ilyen lassan szaporodó baktériumok élettanát, ez segíthetne megrövidíteni és célzottabbá tenni az antibiotikum kezelést.” Különösen fontos lenne ez az olyan fertőző betegségek esetében, amelyeket jelenleg több hétig, vagy akár több hónapig kell kezelni a kiújulás elkerülése végett.

Forrás: Science Daily