Terhesség alatti kemoterápia hatása a lánygyermekre
Az edinburghi egyetem kutatói azt találták, hogy az etopozid befolyásolhatja a még meg sem született lánygyermekek jövőbeni fogamzóképességét.
A tüdő- és petefészekrák, illetve a leukémia és limfóma kezelésében alkalmazottetopozid gátolja a ráksejtek osztódásához és szaporodásához szükséges enzimet, melynek következtében a sejt elpusztul.
A Cancer Research UK adatai szerint minden 100 rákbetegre számítva 1 és 10 közé tehető azok száma, akiknek infertilitása etopozid alkalmazására vezethető vissza. A kemoterápia kapcsán a petefészkek működése időlegesen, illetve esetenként tartósan szünetel, és a betegek egy részénél korai menopauza következik be. A terhesség első trimeszterében a 12−14. hétig gyakran kerülik kemoterápia adását, az mivel fokozza a veleszületett rendellenességek és a spontán vetélések kockázatát.
A terhesség második és harmadik trimeszterében (a 4−9. hónapban) a kemoterápiát viszonylag biztonságosnak tekintik a fejlődő magzatra nézve, mivel több vizsgálat is azt mutatta, hogy nem fordulnak elő gyakrabban kongenitális defektusok olyan nők gyermekei körében, akik ebben a periódusban kemoterápiában részesültek.
A mostani vizsgálatban azonban az etopozid károsította a kísérleti egerek petefészekszövetét és a csírasejtek funkcióját. További kutatások szükségesen annak tisztázására, hogy a fenti megállapítások humán körülmények között is megállják-e a helyüket.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a terhesség alatt kemoterápiával kezelt nőbetegeket tájékoztatni kell arról, hogy lánygyermekeiknél korai menopauza következhet be.
Minden 1000. várandósnál derül fény rosszindulatú daganatra, ilyenkor mérlegelni kell, hogy már a szülés előtt sor kerüljön kemoterápia alkalmazására. Ugyanakkor keveset tudunk arról, hogy az etopozid milyen potenciális hosszú távú hatásokat fejthet ki a még meg sem született gyermek reproduktív rendszerére.
A BMJ Cancer https://bmccancer.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12885-016-2505-9 című lapban nyilvánosságra hozott vizsgálat azt kívánta válaszolni, hogy az etopozid milyen hatást fejt ki a fejlődő petefészek csírasejtjeire.
A nő reproduktív élettartama már a megszületés előtt , a magzati élet során– a terhesség második és harmadik trimeszterében – eldől, a follikulusok száma szabja meg, hány petesejt érik meg a nő életében. A magzati follikulusok fejlődése a 17. terhességi hét körül kezdődik és a terhesség későbbi szakaszaiban is folytatódik. A vizsgálatot vezető dr. Norah Spears professzor és munkacsoportja petefészekszövet-tenyészetekben tanulmányozta az etopozid hatását.
Az eredmények azt jelzik, hogy a csírasejtek 90 százaléka elpusztul, amennyiben a kemoterápia a tüszőfejlődés előtt történik. Ha azonban a kemoterápiára a follikulusok kialakulása után kerül sor, nem mutatkozik jelentősebb nem kívánt hatás. Az adatok arra is utalnak, hogy a csírasejtek magzati fejlődés alatt bekövetkezett genetikai károsodása átörökítődhet a következő generációkra is, ezt nevezzük „nagymama-hatásnak”.
„Amennyiben az egereken tett megfigyeléseink emberekre is helytállónak bizonyulnak, ez azt jelentheti, hogy szűkebb azoknak a lánygyermekeknek a fertilitási időablaka, akiknek édesanyját terhessége alatt etopoziddal kezelték” – figyelmeztet Spears professzor.
A szerzők azt írják, hogy megfigyeléseik aggodalmat keltenek annak fényében, hogy az etopozidot már várandós nők számára is rendelik, noha a szer potenciálisan hasonló hatást fejthet ki embereknél, mint kísérleti állatoknál.
A tanulmány azzal a következtetéssel zárul, hogy a második vagy harmadik trimeszterben alkalmazott etopozidnak a magzati petefészek fejlődésére gyakorolt kedvezőtlen hatása esetleg csak sok évvel később mutatkozhat meg.
