Tíz évig is élhetnek a melanómás betegek

Stephen Hodi professzor, a Dana-Farber Rák Intézet (Boston) munkatársa ezt mondta a kongresszuson: „Elemzésünk szerint a túlélésben egy plató mutatkozik, amely a harmadik év táján kezdődik, és egészen a tizedik évig tart….Ezek az eredmények fontosak az egészségügyi ellátóknak és az előrehaladott melanómás betegeknek is, mivel a hosszú távú túlélést csillantják fel azoknak az ipilimumabot kapó betegeknek a számára, akik még a kezelés harmadik évében is élnek. Ez a vizsgálat volt a melanóma kezelését tekintve a leghosszabb követési idejű tanulmány a legtöbb betegen.”

Az ipilimumab egy humán monoklonális antitest, amely aktiválja az immunrendszert, hogy az harcoljon a melanóma ellen; ezt úgy teszi, hogy egy citotoxikus T-limfocita antigén 4 (CTLA-4) nevű fehérjereceptort céloz meg. Melanómában a CTLA-4 gátolt állapotban van, nem ismeri fel és nem pusztítja el a ráksejteket, de az ipilimumab kikapcsolja a gátló mechanizmust, lehetővé téve, hogy a CTLA-4 meg tudja ölni a rák sejtjeit.

Azt már korábban is tudták, hogy a gyógyszerrel kezelt betegek közül néhányan igen sokáig élnek, mivel egy fázis III klinikai vizsgálat kimutatta, hogy öt év múltán a túlélési arány 18% volt. Ezért Hodi professzor és német, francia és USA-beli kollégái 1861 betegről gyűjtöttek adatokat, akik 12 prospektív és retrospektív vizsgálatban vettek részt, hogy pontosabban felbecsüljék az ipilimumab hatását a hosszú távú túlélésre. Emellett elemezték még 2985 olyan beteg adatait is, akiket ipilimumabbal kezeltek, de nem vettek részt semmilyen klinikai vizsgálatban – így a vizsgált betegek teljes száma 4846 volt.

Az 1861 beteg adatainak elemzése azt mutatta, hogy a medián túlélés 11,4 hónap volt. A betegek közül 254 (22%) három év után is életben volt. A hetedik évet megért betegek (17%) között már nem fordult elő halálozás. Az adatbázisban a leghosszabb követési idő 9,9 év volt, amikor e betegek még életben voltak.

A plató, amely a harmadik évben kezdődött, és még a tízedik évben is tartott, független volt a gyógyszer dózisától (3 vagy 10 mg/kg), attól, hogy a betegek kaptak-e korábban kezelést, és hogy kaptak-e fenntartó adagot az ipilimumabból. Mivel azonban ez nem randomizált összehasonlítás volt, nem lehet direkt következtetéseket levonni a dózisok vagy a populációk közti különbségekre nézve – mondta Hodi professzor.

Amikor a 4846 beteg adatait elemezték, a medián túlélési idő 9,5 hónapnak adódott, s a betegek 21%-ában itt is a harmadik évben kezdődött el a plató.

Hodi professzor szerint a vizsgálat korlátja az, hogy az adatok nem egyetlen randomizált, kontrollált vizsgálatból származnak, hanem egy összesített elemzésről van szó, amelyben szerepeltek fázis II, fázis III és megfigyeléses vizsgálatok is. Mindazonáltal az eredmények összhangban vannak a randomizált klinikai vizsgálatokéival, és igazolják, hogy a túlélést tekintve létezik egy plató, amelyről korábban azt mutatták ki, hogy öt évig tart, de most azt, hogy tíz évig – tette hozzá.

Alexander Eggemont, francia professzor és melanóma szakértő az eredményeket kommentálva azt mondta, hogy az elemzés világosan kimutatta, hogy a betegek 17–25%-ában az ipilimumabnak már néhány adagjával több mint 3–10 éves túlélést lehet elérni. Azaz, a betegek láthatóan hosszú ideig kontroll alatt tudják tartani a reziduális tumort, ha az immunrendszert „helyrelökik”, és a „klinikai gyógyulás” fogalma valósággá válik. Ezek a túlélési eredmények talán megkétszerezhetők vagy megháromszorozhatók anti-PD1/PDL1 monoklonális antitestekkel, és a metasztatikus melanóma talán a betegek több mint a felében gyógyítható betegséggé válik az elkövetkező 5–10 évben – fejtette ki Eggemont professzor.

Forrás: Science Daily