Tízéves időtávon is biztonságos a tamoxifen-kezelés

Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (ACOG, American College of Obstetricians and Gynecologists) saját hivatalos lapja, az Obstetrics & Gynecology legfrissebb számában tette közzé a tamoxifen-kezelésre vonatkozó új irányelveit. A legutóbbi, 2006-ban kiadott állásfoglalást felváltó szakvélemény az azóta összegyűlt irodalmi adatok tükrében megerősíti, hogy az emlőkarcinóma bizonyos eseteiben a szokásos 5 éves tamoxifen-terápia további 5 évvel történő meghosszabbítása biztonságos: nem növeli a méh (pre)mailgnus elváltozásainak kockázatát. Átlagos kockázatú és méhelváltozásra utaló tünetektől mentes betegeknél ilyen irányú fokozott ellenőrzésre nincs szükség.

Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy néhány vizsgálat a már a tamoxifen-terápia előtt is fennálló endometriosis rákos elfajulását igazolja. Az ilyen betegek nagy kockázatúnak számítanak, és fokozott ellenőrzésre szorulnak. Atípusos endometrium-hyperplasia észlelésekor a tamoxifen-kezelést fel kell függeszteni, és esetleges folytatásáról a méhelváltozás megfelelő ellátása után kell dönteni.

A szelektív ösztrogénreceptor-modulátorként (SERM, selective estrogen receptor modulator) ható tamoxifen döntően antiösztrogénkiént viselkedik a szervezetben, de enyhe öszrogén aktivitást is mutat. Ennek köszönhető, hogy alkalmazása során mintegy 2–3-szorosra nő az endometrium-karcinóma kialakulásának relatív kockázata az ugyanolyan életkorú, de ilyen kezeléstől mentes nőkkel összehasonlítva. A kockázatnövekedés mértéke függ a szer adagjától és a kezelés időtartamától. Leírták, hogy nagyobb dózisok (40 mg/nap) alkalmazása esetén nagyobb az agresszív biológiai viselkedésű daganatok kifejlődésének esélye.

A tamoxifen-kezelés hatásosságának és biztonságosságának megítélését szolgáló, National Surgical Adjuvant Breast and Bowel Project néven jegyzett vizsgálatokban az 5 évig tartó, napi 20 mg dózisú tamoxifen-kezelés során az endometriumrák 1000 betegévre eső incidenciája 1,6-nek adódott, szemben a placebo ág 0,2/1000 betegév gyakoriságával. Tízéves terápia esetén az ugyanígy számított gyakoriság a tamoxifen ágán 1,26-ra, a placebocsoportban 0,58-ra nőtt.

Az is megállapítást nyert ugyanakkor, hogy a tamoxifen alkalmazásakor 38 százalékkal nagyobb az ötéves betegségmentes túlélési arány, mint a placeboágon, ami azt jelzi, hogy a jelentős túlélésnyereség messze ellensúlyozza az endometrium-karcinoma rizikójának kismértékű növekedését. A tamoxifen-kezelés 10 évre történő kiterjesztése még tovább csökkenti az emlődaganat kiújulása és az elhalálozás esélyét – nyomatékosítja állásfoglalásában a szakmai kollégium.

A vizsgálati bizonyítékok azt jelzik, hogy a tamoxifen-kezelés mellett méhelváltozásra utaló tüneteket nem észlelő nők körében az endometrium-proliferáció vagy -karcinoma szűrésére javasolt eljárások (hüvelyi ultrahang és/vagy endometrium-biopszia) egyike sem jó hatásfokú (mert a subepithelialis stroma-állomány tamoxifen hatására bekövetkező hipertrófiája torzítja az méhnyálkahártya-vastagság mérési eredményét). Éppen ezért a terápia megindítása előtt kell a rákos elfajulásra hajlamos benignus polipok jelenlétét kizárni, illetve szükség esetén azokat a kezelés előtt el kell távolítani – hangsúlyozza az állásfoglalást összeállító bizottság. Nyomatékosítják továbbá, hogy a tamoxifen alkalmazása során feltétlenül fel kell hívni a betegek figyelmét a lehetséges méhelváltozások (endometrium-proliferáció, -hiperplázia vagy -karcinoma, valamint méhszarkóma) kockázatára, és a kezelés alatt előforduló bármilyen hüvelyi vérzés okát haladéktalanul ki kell vizsgálni.