Túlbecsülik a szoptatás előnyeit
Ha a csecsemőtáplálás kerül szóba, az orvostársadalom azt vallja, hogy a legjobb a szoptatás. Egy új testvérvizsgálat azonban azt mutatta ki, hogy sok hosszú távú egészségügyi probléma tekintetében a szoptatás nem előnyösebb, mint a cumisüvegből táplálás.
A vizsgálatot Cynthia Colen, a Ohiói Állami Egyetem szociológus tanársegéde vezette, s az eredményeket nemrég a Social Science & Medicine publikálta.
Colen azt mondta, hogy az ezzel a kérdéssel foglalkozó korábbi vizsgálatok esetében nem zárható ki a szelekciós torzítás, mert „vagy nem kontrolláltak, vagy nem tudtak kontrollálni olyan tényezőket, mint a rassz, a családi jövedelem, az anya foglalkozása – azaz olyan faktorokat, amelyekről tudjuk, hogy mind a szoptatást, mind az egészségügyi állapotot befolyásolják”.
A mostani vizsgálatban a kutatócsoport összehasonlította a kimeneteleket különböző rasszú és szociális-gazdasági helyzetű családokban, és eredményeik megegyeztek a korábbi vizsgálatokéival, azaz a szoptatás előnyösebbnek bizonyult, mint a cumisüvegből való etetés. A különböző táplálási módok előnyeit 4–14 éves gyermekekben vizsgálták, vagyis hosszabb időtávon, mint a korábbi hasonló vizsgálatok.
Colen azt mondta, hogy a szövetségi tisztviselők kijelentései, amelyek szerint nemzeti prioritás, hogy a csecsemőket 6 hónapos korukig szoptassák, stigmatizálhatja azokat a nőket, akik nem tudják szoptatni gyermeküket. Hozzátette, hogy: „Nem állítom, hogy a szoptatás nem jó hatású, főleg az újszülöttek étkezésének növelése és az immunitás szempontjából. De ha valóban javítani akarjuk az anyák és a gyermekek egészségi állapotát, akkor azokra a tényezőkre kell összpontosítanunk figyelmünket, amelyeknek hosszú távon ilyen hatásuk van – ilyen például a bölcsődék támogatása, a gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos kérdések és az, hogy jobb munkavállalási lehetőséget biztosítsunk a kisjövedelmű anyáknak”.
Colen megjegyezte, hogy tipikusan a jobb körülmények között élő nők tudják a szoptatást választani, ami megnehezíti annak megállapítását, hogy mi befolyásol bizonyos kimeneteleket, például a kövérséget: maga a szoptatás-e vagy pedig más tényezők.
A kutatók egy országos vizsgálatban részt vett személyek gyermekeit vizsgálták, olyanokéit, akik 1979-ben 14–22 évesek voltak. E személyek gyermekei közül az 1986 és 2010 között születettek alkották a vizsgált csoportot. A vizsgálat idején a gyermekek 4–14 évesek voltak, és a testvérek mintegy 25%-át más-másképpen táplálták az anyák. Azaz, az egyik testvért szoptatták, a másikat pedig cumisüvegből etették.
A kutatók elsőként két egyszerű kérdésre kerestek választ:
- Szoptatták-e legalább az egyik testvért?
- Ha igen, mennyi ideig tartott a szoptatás?
A vizsgálatban összesen 11 kimenetelt mértek, azokat, amelyeket más hasonló vizsgálatokban is mérni szoktak. Ezek közé tartozott a testtömegindex (BMI), a kövérség, az asztma és hiperaktivitás. Mérték azokat a pontszámokat is, amelyek előrejelzik a gyermek tanulási eredményeit és tudományos kompetenciáját.
Összességükben az eredmények olyanok voltak, mint más vizsgálatokban is: nevezetesen, a szoptatás jobb kimeneteleket eredményezett, mint a cumisüvegből való táplálás.
Ha azonban csak azokat a testvéreket vizsgálták, akik egy családban nőttek fel, de másképpen táplálták őket, a szoptatásnak a 11 kimenetel közül 10-ben nem volt szignifikáns pozitív hatása a cumisüveges tápláláshoz képest.
Colen ennek a családon belüli összehasonlításnak az alapján azt a következtetést vonta le, hogy a – gyakran komoly okok miatt – nem szoptató nők hibáztatása helyett reálisabban kell felmérni, hogy mire jó a szoptatás és mire nem.
Forrás: Medical News Today
