Tumort infiltráló limfociták az emlőrák különböző típusaiban

Az immunellenőrzőpont gátlók a rosszindulatú daganatos betegségek egyre jelentősebb terápiás lehetőségei, de nehezen jósolható előre, hogy mely betegek érzékenyek erre a kezelési típusra. Eddigi eredmények alapján a tumor megjelenése, lokalizációja és a fennálló immunsejtes infiltrátum jelenléte nagymértékben befolyásolja a terápia sikerességét.

Számos kutatás alapját képezi az alapvonalbeli immunválasz és a korai emlőrák kimenetele közötti összefüggések tanulmányozása és az elmúlt években egyre több vizsgálat számol be a tumort infiltráló limfociták (tumor infiltrating lymphocytes/TIL) potenciális klinikai alkalmazhatóságáról is, amely a tumoros infiltrátum meglétét és aktivitását tükrözi. Randomizált kontrollált tanulmányok szerint a TIL igen változó arányban jelenik meg az egyes emlőrák altípusokban és a betegség kimenetelét is eltérő módon befolyásolja. A TIL jelenléte és a kemoterápiás, valamint célzott kezelésekkel szembeni érzékenység közötti összefüggésekkel kapcsolatban napvilágot látott vizsgálatok mind ez idáig ellentmondásos eredményekről számoltak be.

A meglévő immunsejtes infiltrátum egyes szerzők szerint a legagresszívabb  emlőráktípusok (a HER2-pozitív és tripla negatív tumorok) esetében jobb klinikai lefolyással társul; magas TIL arány mellett jobb túlélési adatok és magasabb arányú patológiai komplett remisszió (complett pathological remission/pCR) figyelhető meg. Ezek az ismeretek több szempontból hasznosak lehetnek: egyrészt felhasználhatóak az eltérő prognózisú emlőrákban szenvedő betegek kezelésének tervezése során, hiszen például a HER2 pozitív emlődaganatokban a TIL arány figyelembe vételével könnyebben azonosíthatóak azok a páciensek, akik kettős HER2-blokádra (trastuzumab+pertuzumab) alkalmasak. A TIL az immunterápiára pozitívan reagáló betegek kiválasztásában is segítségünkre lehet: alacsony TIL szinttel rendelkező tumorok esetében elképzelhető, hogy az alapvonalbeli tumorellenes válasz megerősítésére lehet szükség, mely által pozitívabb terápiás válaszra számíthatunk. Ilyen esetekben lehetséges, hogy immunellenőrzőpont gátló, kemoterápiás, radioterápiás, illetve egyéb célzott kezelések kombinációja hozhat javulást a beteg számára. A TIL megítélése pCR-t nem mutató esetekben sem elhanyagolható: ilyenkor a reziduális betegség TIL aránya és egyéb immunológiai paraméterek (PD-L1, CD8, Foxp3) megítélése együttesen segíthet azon páciensek azonosításában, akik további kezelésekből (pl. immun ellenőrzőpont gátlás) profitálhatnak még. PD-1- és PD-L1-gátló kezelésekkel kapcsolatos eredmények szerint előrehaladott emlőrákban a CD8+ T-sejtek TIL szubpopulációjának jelenléte és az immunsejtek PD-L1 expressziója mellett az immun ellenőrzőpont gátló kezelésekkel kedvezőbb eredmények érhetőek el. Különös, hogy ezek a pozitív terápiás hatások is az általában rosszabb prognózissal társuló tripla-negatív daganatokban mutathatók ki elsősorban.

Az immunellenőrzőpont gátlást egyre szélesebb körben, egyre többféle rosszindulatú daganat kezelésére használják. Az eddigi előzetes eredmények alapján a rosszindulatú emlődaganatok TIL arányának meghatározása fontos szempont lehet az immunterápiára alkalmas betegek kiválasztásában, valamint alkalmas lehet a kezelés hatékonyságának megítélésében és a várható prognózis becslésében is. A terápiás protokollok gyökeres megváltoztatásához azonban további, kiterjedtebb klinikai vizsgálatok szükségesek, melyek a TIL pontos szerepével kapcsolatos eddigi előzetes eredményeket megerősítik.

Forrás: The Breast