hirdetés

Új gyógyszer a funkcionális diszpepszia kezelésére?

A diszpepsziás panaszok a lakosság 25–30%-át érintik. Organikus eredet többnyire nem igazolható, így a diagnózis: funkcionális diszpepszia. Bár ez a kórkép jelentősen rontja az életminőséget, a kezelési lehetőségek igen korlátozottak. Egy muszkarinantagonista hatásosságát igazoló közleményt mutatunk be kattintás után.

hirdetés

A római kritériumok alapján akkor beszélünk funkcionális diszpepsziáról (FD), ha a panaszok gyomor-vékonybél eredetűek (gyomorégés, telítettségérzés, korai jóllakottság, epigasztriális fájdalom), és hátterükben nem igazolható organikus eredet, egyéb szisztémás betegség, amely a tüneteket magyarázná. A Róma III. kritériumok alapján az FD két alcsoportba sorolható: posztprandiális distressz szindróma (PDS) és epigasztriális fájdalom szindróma. A korai jóllakottságérzéssel és posztprandiális teltségérzéssel jellemezhető PDS-hez kapcsolódó panaszok étkezések kapcsán jelentkeznek. A PDS a gyomor kóros motoros funkciójának tulajdonítható. Ennek alapján ez a betegcsoport jól reagálhatna a gyomor motoros funkcióját módosító szerekre (pl. prokinetikumok, fundusrelaxáló szerek), de ilyen gyógyszer jelenleg nincs forgalomban.

Az acotiamid az acetil-kolin hatását fokozva a gyomorban prokinetikus hatással bír. Muszkarinantagonistaként, az intesztinális idegrendszer autoreceptorainak gátlásával megnyújtja az acetil-kolin hatását. Az alábbiakban ismertetett III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban az acotiamid hatásosságát, biztonságosságát és az életminőségre kifejtett hatását tanulmányozták.

A véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatot 67 japán centrumban végezték, 20–64 éves betegeken, akik a Róma III. kritériumok alapján PDS-ben szenvedtek. A betegeket két csoportba sorolták: a terápiás (4 héten át 3×100 mg acotiamid) és a kontrollcsoportba. A résztvevők állapotát saját megítélésük alapján értékelték, mivel általánosan elfogadott végpont a PDS klinikai vizsgálatára nincs. A tüneteket a vizsgálat indulásakor, majd hetente a kezelés 4 hete folyamán, valamint további 4 héten át rögzítették. Az állapotfelmérés alkalmával a betegek először egy 7 fokozatú skálán értékelték állapotukat a kiinduláshoz viszonyítva. Majd kilenc tünetet értékeltek 0-tól 3-ig (epigasztriális fájdalom, korai jóllakottságérzés, étkezés utáni teltségérzet, puffadás, böfögés, hányinger, hányás, gyomorégés, epigasztriális diszkomfort). Végül az életminőség megítélésére betegségspecifikus skálát alkalmaztak (Short Form, Nepean Dyspepsia Index kérdőív (SF-NDI).

Elsődleges végpontnak egyrészt a 7 fokozatú skálán mért általános javulást tekintették, másrészt a három alapvető tünet (korai jóllakottságérzés, puffadás, posztprandiális teltségérzet) eltűnését az utolsó vizsgálati időpontban.

A vizsgálatba 897 beteget vontak be, közülük 452 beteg kapott acotiamidot, és 445-en kerültek a placebocsoportba. Az elsődleges végpontnak tekintett három fő tünet az utolsó vizsgálati időpontra az acotiamiddal kezelt csoportban 15,3%-ban, míg a placebocsoportban 9,0%-ban tűnt el (p =0,004). A 7 fokozatú skála alapján az acotiamidot kapó betegek 52,2%-a és a placebocsoport tagjainak 34,8%-a reagált az alkalmazott kezelésre (p <0,001). Négy héttel a kezelés befejezése után az acotiamidot kapó betegek válaszaránya még mindig szignifikánsan magasabb volt, mint a placebocsoport tagjaié. A kilenc vizsgált tünet közül a posztprandiális teltségérzés, a korai jóllakottságérzés és az epigasztriális puffadás a kezeltek körében szignifikánsan javult a kontrollhoz képest.

Ahhoz, hogy egy betegnél javulás következzen be a 7 fokozatú skálán, 6 beteget kellett kezelni (NNT=6). Az életminőség-vizsgáló kérdőíven elért pontszámok szignifikánsan nagyobb csökkenést mutattak a kezelt csoportban (p <0,001).

Nemkívánatos eseményt az acotiamid-csoportban a betegek 56%-ánál, a placebocsoportban 60,4%-nál jeleztek. A leggyakoribb nemkívánatos események közé a szérum trigliceridszintjének és prolaktinszintjének emelkedése tartozott. A kezeléssel összefüggésbe hozható súlyos nemkívánatos eseményt, halálozást nem regisztráltak.

Az acotiamidot kifejezetten az FD kezelésére fejlesztették ki. A gyógyszer a II. fázisú vizsgálatokban előnyösnek bizonyult az FD tüneteinek enyhítésében. A Japánban kivitelezett III. fázisú vizsgálatba bevont PDS-betegek állapota szignifikánsan nagyobb arányban javult a terápiás csoportban, mint a placebocsoportban.

A korábbi nemzetközi összefoglalók szerint a szekréciógátlók és a prokinetikumok a tünetek enyhítésében előnyösek lehetnek, de az FD-nek hatóságilag elfogadott gyógyszere nincs. A protonpumpagátlók elsősorban a gyomorégés tüneteire panaszkodó betegeknél bizonyultak hatásosnak. Klinikai vizsgálatokban a prokinetikumok, mint az 5-HT4-agonista mosaprid, nem voltak jobbak a placebónál. Az itoprid (dopamin2-receptor-agonista) és a tegaserod (5-HT4-agonista) III. fázisú vizsgálatokban csalódást okozott.

Az acotiamid nemcsak hatásos, hanem jól tolerálható és biztonságos is. A korábban az FD kezelésében kipróbált cisapridnak és tegaserodnak súlyos kardiovaszkuáris mellékhatása volt. Az acotiamidnak azonban csekély az affinitása a korábban kipróbált hatóanyagok kardiovaszkuláris mellékhatásáért felelős receptorokhoz.

Összefoglalva: az acotiamid hatásos és biztonságos az igen gyakori, jelenleg bevett kezelés nélküli FD kezelésére.

 

A referátum az alábbi közlemény alapján készült:

Matsueda K, Hongo M, Tack J, Saito Y, Kato H. A placebo-controlled trial of acotiamide for meal-related symptoms of functional dyspepsia. Gut 2012;61(6):821–828 

Dr. M. K.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
Alábbiakban szeretném részrehajló és szubjektív módon értelmezni a közlemény néhány sarkalatos pontját.

„Az elsődleges végpontnak tekintett három fő tünet az utolsó vizsgálati időpontra az acotiamiddal kezelt csoportban 15,3%-ban, míg a placebocsoportban 9,0%-ban tűnt
el (p =0,004).”
A gyógyszerelés felfüggesztését követően 4 héttel az antimuszkarin gyógyszernek már bizonyára semmi hatása nem lehet a gyomor motilitására, tehát bármennyire
impozáns szignifikancia-különbséget sikerült is kimutatni: mindkét ági vizsgálati eredmény a placebo-effektus számlájára írható.

„...a placebocsoport tagjainak 34,8%-a reagált az alkalmazott kezelésre.”
Miután a betegek harmada a hintőpor fogyasztásától is jobban lett, a fenti szignifikancia szinteket ebben a populációban lenne célszerű összevetni.

„Ahhoz, hogy egy betegnél javulás következzen be a 7 fokozatú skálán, 6 beteget kellett kezelni (NNT=6). „
Értsd: Hat betegből öt feleslegesen fogja szedni a gyógyszert.

„Nemkívánatos eseményt az acotiamid-csoportban a betegek 56%-ánál, a placebocsoportban 60,4%-nál jeleztek. A leggyakoribb nemkívánatos események közé a szérum
trigliceridszintjének és prolaktinszintjének emelkedése tartozott.„
Értsd: a betegek közel kétharmadában kimutatható nemkívánatos anyagcsere változás. A nyolc hetes vizsgálat alapján természetesen nem lehet megítélni, hogy a
vérzsírok emelkedése mennyi elkerülhető cardiovascularis eseményt fog okozni, vagy az emelkedő prolaktin-szint mögött milyen mélységű dopaminerg anyagcsere-borulás,
esetleges depresszió, suicidum vagy pszichotikus esemény lapulhat. A ritkább, de vélhetően súlyosabb szövődményekről egyenlőre nincs információnk.

A funkcionális emésztőszervi panaszokra éppúgy hatástalannak bizonyultak a protonpumpa gátlók, mint a prokinetikumok. A cisaprid és tegaserod súlyos kardiovaszkuláris
szövődményeket okozott. Most itt egy újabb szer, mely már rövid távon emeli a triglicerid szintet - miért lehetnénk optimisták hosszú távú biztonságát illetően?

Ha egy beteget a jelenleg kurrens besorolás szerint funkcionális bélbetegnek sorolunk be, akkor a terápiás szemléletünk alapján gyakorlatilag életfogytig tartó
gyógyszerszedésre ítéljük, amint elfogadható gyógyszert törzskönyveznek ebben az indikációban.
Az előző terápiás kudarcaink alapján mire alapozzuk optimizmusunkat?
Mikor tesszük fel végre a kérdést, hogy ha a gyomor motilitási zavara okozza a posztprandiális distresszt, akkor mi okozza az emésztőszervi motilitás zavarát? A
stressz, és vegetatív disztónia kapcsolatát, utóbbi gasztrointesztinális hatását jól ismerjük. A stressz-kezelésnek hatékony technikáit ismerjük. Mikor lépünk ki
végre a régi paradigmából, hogy régi betegségeinket új aspektusból is szemügyre vehessük? Taxonómiai besorolások gyártása és receptorok elleni hadakozás helyett
mikor próbáljuk megérteni ismét az egész rendszert: a panaszokkal küzdő embert?
Dr. Szűcs Zoltán, Békéscsaba
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.