Végre egy biztonságos „fogyókúrás” készítmény
Az étkezési megszorítások és a fizikai gyakorlatok mellett alkalmazott lorcaserin a placebóhoz képest mérsékelt testsúlycsökkenést okozott, és nem növelte a nagyobb kardiovaszkuláris mellékhatások gyakoriságát.
A CAMELLIA-TIMI61 kódnevű kardiovaszkuláris következményeket kutató vizsgálat vizsgálatba 12.000, átlagosan 35 kg/m² BMI-jű olyan beteg került bevonásra, akiknél kimutatott kardiovaszkuláris betegség, vagy többszörös kardiovaszkuláris rizikótényező (pl. 2-es típusú diabetes) állt fenn. A diétán és testmozgáson kívül a betegek egy része napi 2 x 10 mg lorcaserint (Belviq, Eisai), másik része placebót kapott átlagosan 3,3 évig. A kezelt csoport 6000 betege átlagosan 4,2 kg-ot, a placebo csoport 6000 betege 1,4 kg-ot fogyott 1 év alatt (különbség -2,8 kg, p<0,001). Legalább 5%-os fogyás az aktívan kezelt csoportban 38,7%-ban, a placebo csoportban csak 17,4%-ban volt megfigyelhető (P<0,001). A két csoport közötti testsúlycsökkenés különbség még 3,3 év után is megmaradt. A primer nagyobb kardiovaszkuláris mellékhatások (MACE) (összegzett kardiovaszkuláris események, szívinfarktus, stroke) 2,0%-ban fordultak elő a lorcaserin csoportban 3,3 év után, és 2,1%-ban a placebo csoportban (HR: 0,99). A kiterjesztett MACE (szívelégtelenség, nem stabil angina miatti hospitalizáció, koronária revaszkularizáció) 4,1% vs 4,2% volt az előző sorrendben (HR: 0,97). A 2-es típusú diabetes 172/2015 (8,5%) jelent meg a lorcaserin csoportban, míg a placebo csoportban 204/1976 (10,3%) betegnél észlelték.
A feltételezett gyógyszer miatti mellékhatások kétszer olyan gyakoriak voltak a lorcaserin csoportban (7,2%), mint a placebo csoportban (3,7%), leggyakrabban szédülés, fáradtság, fejfájás, hasmenés és hányinger jelentkezett. Végső következtetésként a szerzők elmondták, hogy a túlsúlyos, vagy kövér, arterioszklerotikus-, vagy többféle kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező betegek fogyókúráját segítő lorcaserin hosszabb hatású, mint a placebo, és még nagyobb fogyás esetén sem jár emelkedett kardiovaszkuláris kockázattal.
A régebbi obesitas elleni szereket (dexfenfluramin és fenfluramin) kivonták a piacról, mivel pulmonális hipertenzióhoz és szívbillentyű hibákhoz vezettek. Ezek szerotonin (5HT-2B)-receptor agonisták voltak, a lorcaserin az 5HT-2C-receptor antagonistája, és nem befolyásolja a szerotonin anyagcseréjét. A hipotalamus pro-opio-melanokortin (POMC) útján keresztül csökkenti az étvágyat. A lorcaserin csoportban 1624 beteg közül 30-nál (1,8%), a placebo csoportban 1646 betegből 22-nél (1,3%) alakult ki UH-val igazolt billentyűhiba, azonban ez nem volt szignifikáns különbség (P=0,024), és egyik sem okozott tüneteket, ill. egyik sem igényelt hospitalizációt. Nem láttak különbséget a daganatos megbetegedések számában sem.
A vizsgálatban részt vevő dr. Erin A. Bohula (Brigham and Women’s Hospital, Boston, Massachusetts) megjegyezte, hogy „a gyógyszer biztonságos, és egy fogyasztó gyógyszer kardiovaszkuláris biztonságosságát első alkalommal sikerült szigorú feltételek mellett igazolni”, a gyógyszer hosszú időn át alkalmazva még magas kardiovaszkuláris kockázat esetén is biztonságos, azonban minden beteg változtatott életmódján, hisz a fogyás diéta és testmozgás nélkül elképzelhetetlen. Azok között a betegek között, akiknek a vizsgálat indításakor már kimutatott prediabeteszük volt, az aktív kezelést kapók csoportjában 19%-kal kevesebb diabetes alakult ki, mint a placebo csoportban. Nem tudni, hogy ennek oka önmagában a nagyobb arányú testsúlycsökkenés, vagy a lorcaserinnek egyéb metabolikus hatásai is vannak. Kardiovaszkuláris előnyt nem tapasztaltak. A lorcaserin megháromszorozza a testsúly 5-10%-os csökkentésének lehetőségét, és a hatás 3 évig is fennáll.
Dr. Peter Nilsson (Lund University, Malmö) kifejtette, hogy a vizsgálat impresszív, a biztonságosság szép, de ennél több kell. A 2-es típusú diabetesben használatos DPP-4 gátlók (gliptinek) biztonságosak, de nem járnak kardiovaszkuláris előnnyel. A LEADER vizsgálat szerint a glucagon-like peptid-1 (GLP-1) agonista liraglutide (Victoza, Novo Nordisk) 2-es típusú diabetesben szignifikánsan csökkenti a nagyobb kardiovaszkuláris mellékhatásokat, és Saxenda néven obesitasban is törzskönyvezve van.
A szerkesztőségi közleményben Dr. Ingelfinger és Dr. Rosen megjegyezték, hogy a WHO szerint a világban 1,9 milliárd ember túlsúlyos (az összlakosság 39%-a), köztük 650 millió (az összlakosság 13%-a) obez, az USA-ban a pedig felnőtt lakosságnak már 40%-a elhízott. A BLOSSOM, a BLOOM és a BLOOM-DM vizsgálatok szintén igazolták a lorcaserin hatásosságát a placebóhoz képest.
Forrás:
1. Medscape Medical News > Conference News > ESC 2018
