A partner fogyókúrája
A fogyókúrás súlyvesztés kissé átragad a házastársra is.
Egy 2018. február 1.-én az Obesity c. lapban online megjelent tanulmány szerint, ha a közel azonos súlyú (kb. 91 kg) házastársak (élettársak) közül az egyik fél 6 hónapos fogyókúrás programban vesz részt, vagy megpróbál önszántából fogyni, akkor a házastársa is néhány kilóval (de átlagosan legalább 3%-kal) könnyebb lesz. Ez a jelenség a ripple effektus- amikor tehát a testtömegváltozás begyűrűzik, átragad a partnerre-, azaz az életmódváltozás az adott személlyel együtt élőket is érinti.
A házastársak testtömege kölcsönös függést mutat. A partnerek testsúlya sok esetben már a házasságkötés idejében is hasonló. Christakis és Fowler alapvető közleménye szerint, ha az egyik házastárs elhízik, akkor 37%-kal nő a partner elhízásának esélye. A fogyással is így van ez: az egyik fél súlyvesztése során gyakorta a házastárs szintén fogyni kezd.
Az Obesity-ben most megjelent vizsgálatba 130 olyan túlsúlyos, vagy obes párt vettek be, ahol az fél a fogyókúrás programhoz csatlakozott, partnere pedig hajlandó volt részt venni a rendszeres kontroll vizsgálatokon. A 25-75 éves résztvevők BMI-e 27 és 40 kg/m² között volt( átlagosan 34 kg/m² BMI, illetve 94 kg testsúly), a partnerek BMI-je is 25 kg/m² vagy annál nagyobb értéket mutatott. A kezelés kétféle módon történt: 65 résztvevőt a hivatalos fogyókúrás programba (Weight Watchers program) vettek be, a másik 65 résztvevőnek pedig azt mondták, maga hozzon döntést az egészséges étkezésről, testgyakorlásról, testsúly-kontrollról.
A vizsgált személyek átlagos életkora 54 év volt, 93%-uk házasságban élt (4 volt az azonos neműek közötti kapcsolat), a fogyókúrázók 68%-a nő volt. A közös fogyókúrás módszert követő és az egyéni módszerrel fogyókúrázó (kontroll) csoport a harmadik hónapban eredeti testsúlya 3,6%, illetve 2,1%-ától (3,35 kg és 1,9 kg) szabadult meg (P<0,05 ). A partner ugyanakkor testsúlyának 1,5%-ával, azaz 1,45 kg-mal lett könnyebb. Hat hónap után ezek az értékek a következőképpen alakultak: a Weight Watcher programban szereplők 9,5%-ot, a kontroll csoportban 6,8%-ot, azaz 4,3 kg-ot és 2,9 kg-ot veszítettek testsúlyukból, míg partnerük 2%-ot, azaz 1,8 kg-ot fogyott.
A kérdéshez Dr. Nia S. Mitchell (General Internal Medicine at Duke University in Durham, North Carolina) azt fűzte hozzá, hogy ha az egyik személy fogyókúrába kezd, akkor ennek megfelelő táplálékokat vásárol és készít, amelyek a vele egy háztartásban élők táplálkozására (életmódjára) is kihat. Legtöbbször a fogyókúrázóval együtt élő házastárs (élettárs) is elhatározza, hogy fogyni fog. Gorinék vizsgálatában a nem fogyókúrázó élettársak előre tudták, hogy 3 és 6 hónap múlva nekik is mérlegre kell állni, ami befolyásolhatta mind a résztvevők partnereit, mind a vizsgálat eredményét.
Nehéz a partner fogyókúrájának pontos hatását lemérni. Több vizsgálatban – különösen a bariatrikus (az elhízott beteget kezelő gyomortérfogat csökkentő) műtéteken átesett egyének élettársain végzett vizsgálatokban – igazolták, hogy a partner súlya is csökken, de ezek a vizsgálatok nem tartalmaztak kontrollcsoportot, illetve nem voltak randomizáltak.
Sajnos, a fogyókúrázás leginkább az első 3-6 hónap között sikeres, abbahagyása után a sikeresen lefogyottak legtöbbször lassan visszanyerik eredeti súlyukat (jo-jo hatás).
Az amerikai AHA/ACC/TOS 2013-ben kiadott közös guideline-jában azt jelentette, hogy a túlsúlyos és az obes emberekben a 3%-os fogyás már mérhető kedvező egészségügyi eredményekkel jár, ami a partnerek 32%-ának egészségét is előnyösen befolyásolja. Ennél viszont többnyire nagyobb mértékű testsúlycsökkenésre van szükség, legalább 4-5 kg-ot kellene fogyni, hogy egy-két számmal kisebb méretű ruhát hordhassunk.
A ripple-effect leginkább a fogyókúrázóval együtt élő gyermekeknél figyelhető meg, hiszen a gyermek csak azt tudja megenni, amit otthon adnak neki. A fogyókúrázóknak sokat segíthetnek a partnerek, ugyanakkor senkit nem szabad erőszakkal sanyargatni.
