Warfarinszedés esetén nagyobb a vérzésveszély kövérekben

 Egy egyetlen centrumban végzett, egy éves retrospektív vizsgálat eredményeit ismertetve  dr. Adedotun A. Ogunsua és munkatársai egy tudományos ülésen arról számoltak be, hogy „a Coumadinnal kezelt kövér betegekre jellemző a vérzési tendencia, mivel a terápiás eredmény eléréséhez nagyobb dózisra és hosszabb időre van szükségük”.

Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy ez egy előzetes megfigyeléses vizsgálat volt, és nem biztos, hogy sikerült kiszűrni minden zavaró tényezőt.

Az eredmények azonban arra utalnak, hogy a testtömegindex (BMI) előre jelezheti a vérzéses eseményeket warfarin terápia esetén. Dr. Ogonsua és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy „további vizsgálatok szükségesek annak a mechanizmusnak a megértéséhez, amelynek révén a warfarint kapó kövér betegekben nő a vérzés kockázata, és annak kimutatásához, hogy fennáll-e hasonló kockázat az újabb orális antikoagulánsok esetében is”.

Warfarint általában azért adnak a betegeknek, hogy pitvarfibrillációban megelőzzék a cerebrovaszkuláris eseményeket, hogy megelőzzék vagy kezeljék a mélyvénás trombózist és a tüdőembóliát, valamint hogy szívbillentyű csere után csökkentsék a vérrögök kialakulásának veszélyét. Nem ismert, hogy kövér betegekben mekkora az optimális dózis, de az igen, hogy hosszabb idő szükséges a terápiás INR tartomány eléréséhez, és hogy a kövéreknek nagyobb fenntartó adagot kell adni.

Kevés tanulmány foglalkozott eddig a kövérekben a warfarinos vérzésekkel. Ezért vizsgálta meg ezt a kérdést a dr. Ogunsua vezette kutatócsoport 863 olyan betegben, akik 2013 és 2014 között warfarin kezelést kaptak. A betegek átlagos életkora 71 év volt, és 46,5%-uk nő volt.

A betegek mintegy 60%-a normális súlyú volt (BMI: 18,5–34,99; a betegek 21%-a) vagy túlsúlyos (BMI: 25–29,99; 38%). A többiek az I. kövérségi fokozatba (BMI: 30–34,9; 21%), a II.-ba (BMI: 35–39,99; 9%) vagy a III.-ba (BMI ≥40; 11,3%) tartoztak.

A legtöbb beteg (60,6%) CHA2DS2-VASc pontszáma ≥4 volt, mintegy egyharmaduknak 3, s a többiek pontszáma alacsonyabb volt. A betegek valamivel több, mint negyedrészének (28%) szívelégtelensége volt, és a diabéteszesek aránya is hasonló volt (29,6%); körülbelül háromnegyedüknek volt magas vérnyomása.

A betegek különféle okok miatt kaptak warfarint: 18,3%-uknak nonvalvuláris pitvarfibrillációja volt; 11,3%-ukban mechanikus billentyű volt; 26,8%-uk mélyvénás trombózisban szenvedett; és 14%-uknak tüdőembóliája volt.

Az 1 éves vizsgálat alatt 71 betegben (8,2%) fordult elő vérzés. Ezek közül 38-ban (4,4%) olyan nagy vérzés alakult ki, ami kórházi kezelést igényelt (gasztrointesztinális vérzés, retroperitoneális vérzés vagy intrakraniális vérzés – ezek miatt meg kellett szakítani a warfarin terápiát). A maradék 33 beteg vérzése jelentéktelenebb volt (orrvérzés, hematuria, hüvelyi vagy bőrvérzés).

Minél nagyobb mértékű volt az elhízottság, annál nagyobb volt a nagy vérzések kockázata. Az elemzés azt mutatta ki, hogy miután számos zavaró tényezőre – életkor >65 év, spanyolajkúság, nem, dohányzás, alkohol, pangásos szívelégtelenség, aszpirin plusz klopidrogel terápia – korrigálták az adatokat, a kövérség a nagyobb vérzés szignifikánsan nagyobb kockázatával járt együtt (hazárd arány: 1,84; 95% CI: 1,33–2,55; p <0,001).

Dr. Ogonsua hangsúlyozta, hogy az antikoagulációs kezelés előtt el kell mondani a betegnek, hogy az milyen kockázatokkal jár, s azt is, hogy ha a beteg kövér, akkor nagyobb a vérzés kockázata. Ezen információk birtokában kell eldöntenie a betegnek, hogy vállalja-e a kezelést.

Forrás: Medscape