Zöldség- és gyümölcsfogyasztás fontossága terhességi cukorbetegségben
Terhességi cukorbetegségben klinikailag releváns mértékben csökkenti a posztprandiális vércukorszintet a zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrend.
- Gesztációs diabetes utáni alkoholfogyasztás
- Külső hőmérséklet és gesztációs diabétesz
- Peszticidek és a gesztációs diabétesz
- A terhességi cukorbetegség elégtelen tejtermeléshez vezet
- A szoptatás csökkenti az anya diabétesz kockázatát
- Gesztációs diabétesz: hajlamosító tényezők és megjelenési formák
- Terhességi cukorbetegség mellett gyakoribb az alvási apnoe
- Metformin vs. inzulin a terhességi cukorbetegség kezelésében: egy metaanalízis eredményei
- Terhességi cukorbetegség: kell-e adnunk orális antidiabetikumokat?
A Nutrients Journal folyóiratban augusztus 15-én jelent meg a University of Nevada kutatóinak cikke, amelyben egy randomizált kontrollos vizsgálatban a zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának hatását értékelték terhességi cukorbetegségben (GDM; gesztációs diabetes mellitus). A GDM általában a terhesség második vagy harmadik trimeszterében kezdődik, és az Egyesült Államokban a terhességek akár 10%-át, Németországban egy 2012-ben végzett felmérés szerint 4,3%-át érintette – de a németeknél is egyre gyakoribbá válik, az utóbbi 15 évben például aránya megduplázódott. Következményei a hiperglikémia által kiváltott rendellenes anyagcsere-útvonalaknak köszönhetőek, ezek közé tartozik az anyai magas vérnyomás és a preeklampszia, sok esetben a magzat növekedésének korlátozásával. Az anya inzulinrezisztenciája a magzat hasnyálmirigyének fejlődését és működését is befolyásolhatja, ami újszülöttkori hipoglikémiát okozhat. Rosszul kontrollált GDM esetén makroszómia, azaz nagyméretű csecsemők fordulhatnak elő, ami a születési komplikációk, például a vállelakadás vagy a császármetszés fokozott kockázatával jár. Hosszú távú szövődmények is ismertek, mint például a felnőttkori 2-es típusú diabetes. Ezért a jó glükózkontroll alapvető fontosságú GDM esetén. A vércukorszint szabályozására irányuló legtöbb intervenció középpontjában az inzulin és a metformin adagolása áll, az életmódbeli tanácsadás pedig az étrend módosításán és a fizikai aktivitáson alapul. Ezek növelik az inzulinérzékenységet, ezáltal javítják a perifériás szövetek, különösen a vázizomzat glükózfelvételét a testmozgást követően.
Az életmód-tanácsadás kiterjed a szigorú diétás étrend alkalmazására, általában olcsóbb és könnyebb, mellékhatások nélküli változtatásokat jelent, ráadásul a hosszú távú egészség megőrzése érdekében ezek határozatlan ideig folytathatók. Korábbi kutatások összefüggést mutattak ki a szénhidrátbevitelt csökkentő és a növényi fehérjefogyasztást növelő étrendi változtatások és a GDM kockázatának mérséklődése között. A friss gyümölcsök fogyasztása szintén összefüggésbe hozható a GDM kockázatának csökkenésével. Az egész bogyós gyümölcsök és a nyers zöldségek fogyasztása nem várandós cukorbetegeknél egyértelműen jobb glikémiás kontrollt eredményez. Ez a nagy mennyiségű növényi polifenol jelenlétére vezethető vissza, amelyek pozitívan befolyásolják az inzulin által közvetített anyagcsere-utakat, fokozva a glükózfelvételt és csökkentve a hiperglikémia súlyosságát.
A University of Nevada kutatói feltételezték, hogy ez a hatás a GDM-ben szenvedő várandós nőknél is jelentkezik majd, a kérdés inkább az volt, hogy milyen mértékben. A jelenlegi vizsgálat ezért egy randomizált, kontrollos vizsgálat (RCT) formájában történt, amely egyrészt testmozgáson, másrészt bogyós gyümölcsök és leveles zöldségek étrendbe történő beiktatásán alapult GDM-ben szenvedő nők csoportjában.
A vizsgálatot a nevadai Las Vegasban található Sunrise kórházban végezték, a részt vevő mind a 38 személy a terhesség 24-28. hetében járó 18-45 év közötti spanyolajkú nő volt, és a jelenlegi terhesség előtt már volt hiperglikémiájuk, valamint 2-es típusú vagy terhességi cukorbetegséggel diagnosztizálták őket. Egyiküknél sem fordult elő ikerterhesség, illetve egyikük sem volt dohányos vagy alkoholfogyasztó.
A vizsgálat két megközelítést alkalmazott, az egyik a táplálkozási oktatáson, a másik a táplálkozási beavatkozáson alapult. Az első csoportot az USDA (US Dietary Allowances) irányelvei szerinti egészséges táplálkozással kapcsolatos tanácsadásban részesítették. A második csoportot arra kérték, hogy fogyasszon naponta egy csésze egész bogyós gyümölcsöt és egy csésze leveles zöldséget, és minden étkezés után 15-30 percet sétáljon. A bogyós gyümölcsöket és a zöldségeket egészben kellett fogyasztani, nem pedig turmixolva vagy gyümölcslével. Mindkét csoportot arra kérték, hogy hetente három napon át vezessenek étkezési naplót. A vizsgálat a 38-40 hét múlva esedékes második látogatásig tartott.
Az eredmények azt mutatták, hogy a második csoport több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott, de fizikailag nem lett jelentősen aktívabb, tehát nem végzett több testmozgást az első csoport tagjaihoz képest. A második csoportban az elfogyasztott zöldségek és gyümölcsök az ajánlott étrendi adag 57%-át tették ki, míg az első csoportban 44%-ot.
Az eredmények a feltevés helyességét igazolták: a több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztó második csoportban 112 mg/dl, míg az első csoportban 128 mg/dl posztprandiális vércukorszintet mértek a 38-40. héten. Ennek a különbségnek már klinikai jelentősége van, mivel más kutatások kimutatták, hogy ez összefügg a későbbi 2-es típusú cukorbetegség alacsonyabb kockázatával és a későbbi szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázatával.
Az oxidatív stressz szintén összefügg a GDM kialakulásával. Az intervenciós csoportban magasabb volt az antioxidáns-bevitel és a szérum teljes antioxidáns-kapacitása. A flavonoidbevitel szintén a második csoportban nőtt, mivel a bogyós gyümölcsök és a leveles zöldségek bőségesen tartalmazzák ezeket a vegyületeket (62 vs. 45 g/nap az intervenciós ill. a kontroll csoportban). A flavonoidok nagy koncentrációban antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásúak, ezért nem is meglepő, hogy a második csoportban a gyulladásos markerek szintje alacsonyabb volt: a szérum interleukin-6 (IL-6) szint 26 ill. 35 pg/ml volt), ami a magasabb flavonoidfogyasztással összefüggő jobb inzulinérzékenységet tükrözheti ezeknél a GDM-betegeknél.
A GDM kezelésében kevés bizonyíték támasztja alá a táplálkozási irányelvek betartásának hatásosságát, mivel a legtöbb kutatás a megelőzésre összpontosít. Ezért egyedi a jelenlegi vizsgálat, a pozitív eredmények pedig még nagyobb jelentőséget kapnak a vizsgált populáció fényében, ugyanis a spanyolajkú nők a GDM és szövődményei szempontjából a legnagyobb kockázatnak kitett csoportok közé tartoznak. Az eredmények azért fontosak, mert határozottan rámutatnak arra, hogy a GDM-ben szenvedő betegek étrendjének megváltoztatása annak ellenére is segít a laboratóriumi értékek javításában, hogy az intervenciós csoport tagjai nem végeztek szignifikánsan több testmozgást, azaz a metabolikus profilok közötti különbségek ebben a vizsgálatban kizárólag az étrendi beavatkozásnak köszönhetőek. Fontos még, hogy a kontroll csoport a terhesgondozás részeként nyújtott szokásos tanácsadásban részesült, de lényegesen kevesebb sikerrel jártak a GDM kedvezőtlen mutatóinak javításában, ami azt mutatja, hogy a direkt étrendváltoztatással járó beavatkozás sokkal hatékonyabb, ha bizonyítékokon alapuló, specifikus útmutatást nyújt. A szerzők szerint “tekintettel ezen eredmények jelentőségére és a beavatkozás viszonylagos egyszerűségére, a teljes bogyós gyümölcsök és leveles zöldségek fogyasztását be kell építeni az újonnan diagnosztizált terhességi cukorbetegek kezelésébe.”
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Irodalmi hivatkozás:
Jaworsky, K. et al. (2023) "Effects of an Eating Pattern Including Colorful Fruits and Vegetables on Management of Gestational Diabetes: A Randomized Controlled Trial", Nutrients, 15(16), p. 3624. doi: 10.3390/nu15163624.
