A rákos sejtek azért maradnak életben, mert képesek elrejtőzni a szervezet immunrendszere elől, kikerülve az állandó őrjáratban lévő rákellenes T-sejteket.
A különböző tumor-sejtvonalakban CRISPR eljárás segítségével azonosítottak olyan amelyek nélkülözhetetlenek a myeloma multiplex daganatsejtek túléléséhez, így potenciális terápiás célpontok lehetnek.
Korábban a prosztatarákos betegnél – még alacsony kockázat esetén is gyakran műtétet/sugárkezelést végeztek annak ellenére, hogy a kezelésekből esetleg súlyos mellékhatások származnak.
A Harvard Egyetem és a Dana-Farber Cancer Institute kutatói arról számoltak be, hogy a túlsúlyos veserákos betegek túlélése szignifikánsan jobb, mint normális testsúlyú vagy az átlagosnál soványabb társaiké.
Az egyre több fiatal emlőrákos nőnél végzett BRCA mutációs vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a genetikai szűrést minden emlőrákos beteg számára elérhetővé kellene tenni.
Nemrég még hónapokban mérték az áttétes melanómás betegek várható élettartamát. Nemzetközi kongresszuson, az ipilimumabbal szerzett tapasztalatokat összegezve évekig tartó terápiás válaszokról számoltak be. Az „immunológiai checkpoint-gátló” szerrel kezelt betegek kb. 20%-a akár 10 évig is élhet. A nivolumabot és a két szer kombinációját is „kiemelkedően hatásosnak” találták az I. klinikai fázisban.
A Society for Melanoma Research kongresszusa, 2014. november
A prosztatarák heterogenitására vonatkozó új megfigyelések felvetették a kemoterápia korai alkalmazásának lehetőségét, ennek igazolására kezdeményezte az Eastern Cooperative Oncology Group a III. fázisú, randomizált CHAARTED vizsgálatot. Az eredmények azt vetítik előre, hogy sok áttétes prosztatarákos betegnek kellene az androgéndeprivációval együtt kemoterápiában részesülnie, ahelyett hogy megvárnánk a hormonterápia utáni progressziót. ASCO Annual Meeting, 2014. május-június
Az ösztrogénreceptor (ER, estrogen receptor) bizonyult legjobb támadáspontnak az emlőrák kezelésében és megelőzésében. Az ER-státus és a hormonablációra adott válasz kapcsolatát eredetileg áttétes emlőtumorban szenvedő nők körében figyelték meg, jóval a tamoxifennek az Egyesült Államokban való 1978-as forgalomba hozatala előtt. A tamoxifen hosszú távú adjuváns terápia céljából történő kifejlesztése, valamint hatékonyságának véletlen besorolásos klinikai vizsgálatokban való felmérése jelentős mértékben javította a betegségmentes és az összegzett túlélést is – de csak az ER-pozitív betegek körében. Sajnos – mint a rákbetegség legtöbb terápiás célpontja esetében megfigyelhető – nem minden ER-pozitív beteg reagál a kezelésre, annak ellenére, hogy a kezdeti felméréseket szigorú minőségi ellenőrzés mellett együttműködő munkacsoportok végezték. A megoldás egyszerűnek tűnt, hiszen az ösztrogén elengedhetetlen szerepet tölt be a progeszteronreceptor (PgR, progesterone receptor) indukciójában, és ebből kifolyólag az ER+/PgR+ emlőtumoroknak nagyobb arányban kellett volna reagálniuk a tamoxifenkezelésre. Az áttétes emlőtumorok adatainak adjuváns terápiára való extrapolációja kevésbé biztató képet festett. Kezdetben ígéretesnek bizonyult az a feltételezés, amely szerint a PgR-státus összefüggésben áll a II. stádiumú emlődaganatok betegségmentes és összegzett túlélésével. A véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok alapján készített Early Breast Cancer Trialists’ Collaborative Group Overview azonban csak az ER-státus és az adjuváns tamoxifenkezelés közötti szoros összefüggést igazolta, a pozitív PgRstátusból adódó előnyöket nem.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.