Számos vizsgálat igazolta az SGLT2-gátlók vesére kifejtett előnyös hatását, melyet a gyógyszercsoport vércukorszint-csökkentő hatása önmagában nem magyaráz. Az elmúlt évek tanulmányai alapján az SGLT2-gátlók a ve­sében kifejtett hemodinamikai változásoknak, a glomeruláris nyomás csök­kentésének köszönhetik jótékony hatásukat. Az SGLT2-gátló kezelés meg­kezdésekor gyakran észlelt hirtelen, jellemzően kisfokú eGFR-csökkenés ezen hemodinamikai változás jele, és több tanulmány szerint a hosszú távú, vesefunkcióra kifejtett előnyös hatással függ össze, így megjelenése ked­vező előjelnek tekinthető.

Kidney International, 2024. június

Az SGLT2-gátlók alkalmazása mára kiterjedt a 2-es típusú cukorbetegségen túl a vesebetegségek és a szívelégtelenség ellátására is. Számos vizsgálat igazolta a készítmények hatékonyságát mind megtartott, mind csökkent ejekciós frakcióval bíró szívelégtelenségben és a prevenció részeként is. A közelmúltban készült vizsgálatok alapján úgy tűnik, az SGLT2-gátlók korai alkalmazása tovább javíthatja a kórkép kezelésében elért eredményeket.

European Cardiology Review, 2023. június

Az SGLT2-gátlók korábbi vizsgálatok alapján kedvezően hatnak a vese­funkcióra 2-es típusú cukorbetegek egyes csoportjainál, azonban a hosszú távú hatás kevésbé válogatott betegeknél eddig nem volt tisztázott. Egy nemrég bemutatott tanulmányban egy nagy adatbázisban szereplő 2-es típusú cukorbetegeknél vizsgálták az empagliflozin hosszútávú, vesére kifejtett hatását DPP4-gátlókkal szemben. A vizsgálat eredményei szerint az empagliflozin, és az SGLT2-gátlók általában kedvezőbben befolyásolják a vesefunkció hosszútávú alakulását a DPP4-gátlókkal összehasonlítva.

Journal of the American Society of Nephrology, 2022. november

Újonnan diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegeknél a korai glikémiás kont­roll fontos paraméter: rossz glikémiás kontroll esetén nő a kardiovaszku­láris betegségek kockázata. Ezt az összefüggést metabolikus memóriának nevezzük. Az SGLT2-gátlók kedvező szív- és érrendszeri hatással bírnak, azonban a metabolikus memóriára kifejtett szerepük mindeddig nem volt tisztázott. Az alábbi vizsgálatban igazolták, hogy nem megfelelő korai glikémiás kontroll esetén a kardiovaszkuláris szövődmények kockázata emelkedett, de az SGLT2-gátlók időben történő bevezetése ezt az össze­függést ellensúlyozza.

The Lancet Regional Health – Europe, 2023. június

Az SGLT2-gátlók csökkentik a krónikus vesebetegség progresszióját és a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás kockázatát, azonban a vesebetegségre kifejtett hatásuk nem pontosan tisztázott. Az EMPA-KIDNEY vizsgálatban számos, különböző típusú és eltérő súlyosságú vesebetegségben szenvedő páciensnél vizsgálták az empagliflozin vesefunkcióra kifejtett hatását mind rövid, mind hosszú távon. A tanulmány eredményei alapján az empagliflozin lassítja a krónikus vesebetegség progresszióját, és a vesefunkcióra kifejtett előnyös hatás alacsony albuminuria esetén is megfigyelhető.

The Lancet Diabetes & Endocrinology, 2024. január

Az 1-es típusú cukorbetegség esetében az euglikémia elérése és a szövőd­mények megelőzése napjainkban is jelentős kihívás. A diagnózis után kez­dett verapamilkezelés több vizsgálat szerint is eredményesnek bizonyult a C-peptid-szekréció megőrzésében, kedvező mellékhatásprofillal – ugyan­akkor a hosszú távú eredmények még hiányoznak ahhoz, hogy átültessük a klinikai gyakorlatba.

A vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérum húgysavszintje és a szív- és érrendszeri betegségek, azaz a hypertonia, az elhízás, a 2-es tí­pusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperuricaemia esetén, hanem már a magas normális húgysavszint (300–360 μmol/l) esetében is. A hazai konszenzus­ajánlás szerint a szérum húgysavszintjének meghatározása és rendszeres ellenőrzése javasolt a fokozott cardiovascularis kockázatú személyek ese­tében. Tünetmentes hyperuricaemia esetén indokolt a cardiovascularis és renalis társbetegségek irányában történő szűrés.

A szívelégtelenség klinikai kimenetelét számos új szer kedvezően javítja, a mortalitást csökkenti, de az oedema kezelésének fő eszköze továbbra is a megfelelő dózisú kacsdiuretikum parenterális vagy orális alkalmazá­sa. A kacsdiuretikus kezelés azonban önmagában gyakran nem elegendő a retineált folyadék teljes eltávolításához, a tartósan megmaradó oedema pedig a rossz prognózis előjele. Logikusnak tűnt, hogy a kacsdiuretikumokat a nefron különböző helyein ható egyéb diuretikumokkal kombinálják. Bár kevés jó minőségű vizsgálatból származó adat áll rendelkezésre a kombiná­ciós vizelethajtó kezelés hatékonyságáról, óvatos optimizmussal javasolható terápiarezisztens esetekben a kacsdiuretikumhoz adott hydrochlorothiazid.

A genderszempontú gyógyászat különbséget tesz a férfiak és nők kardio­vaszkuláris megbetegedéseinek kialakulását, illetve az egészségük meg­tartását befolyásoló biológiai és szociokulturális szempontok között. Ez a látásmód lehetővé teszi az egyes nemekre jellemző rizikófaktorokhoz köthető, személyre szabott betegségmegelőzést.