Az 1-es típusú cukorbetegség esetében az euglikémia elérése és a szövőd­mények megelőzése napjainkban is jelentős kihívás. A diagnózis után kez­dett verapamilkezelés több vizsgálat szerint is eredményesnek bizonyult a C-peptid-szekréció megőrzésében, kedvező mellékhatásprofillal – ugyan­akkor a hosszú távú eredmények még hiányoznak ahhoz, hogy átültessük a klinikai gyakorlatba.

Az SGLT2-gátlók 2-es típusú cukorbetegségben és krónikus vesebetegségben szenvedők esetén jobban csökkentik a vérszegénység kockázatát, mint a GLP-1 RA-k.

Az fogyókúrás gyógyszerek népszerűsége rendkívül megnőtt, hisz nagyon hatékonyak. A GLP-1-eket szedő betegek testsúlya azonban a szerek abbahagyását követő egy évben rendszerint ismét gyarapodik.

A vibráló, lenyelhető tabletta a gyomor feszülését érzékelő receptorok stimulálásával kelti a jóllakottság érzését, így új módszer lehet az elhízás megelőzésére.

Az inkretinreceptor-agonista pemvidutid jelentős súlycsökkenést és további kardiometabolikus előnyöket eredményezett egy 2. fázisú randomizált vizsgálatban.

A dopamin vezérelt tanulási folyamatok metabolikus jelátvitel befolyása alatt állnak, és ez obezitásban hozzájárulhat a liraglutid testsúlycsökkentő hatásához.

A testsúlycsökkentő szemaglutid 20%-kal csökkentette a súlyos nemkívánatos kardiovaszkuláris eseményeket előfordulását.

A 2-es típusú diabeteses túlsúlyos vagy elhízott felnőtteknél a heti tirzepatid injekciók biztonságos 12,8%-14,7%-os súlycsökkenést eredményeztek a SURMOUNT-2 vizsgálatban.

Az Eli Lilly szájon át szedhető, nem peptid GLP-1 agonistája, az orforglipron, hasonlóan hatékony az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében, mint más injekciós és orális GLP-1 agonisták.

A lenyelhető gyomorballon és a liraglutid együttes alkalmazása körülbelül 4 hónap elteltével jelentős, átlagosan 18 kg-os testsúlycsökkenést eredményezett.