Közepesen súlyos vagy súlyos aktív colitis ulcerosában (UC) szenvedő, ritlecitinib vagy brepocitinibl indukciós terápiát kapó betegek kimeneti mutatói szignifikánsan javultak.

Két Janus kináz inhibitor is jelentős, 70-80%-os regenerációt sikerült elérni a 3. fázisú vizsgálatok során súlyos alopecia areatában szenvedő betegekben.

A TRuE-V1 és TRuE-V2 vizsgálatokban a betegek 50%-a mutatott legalább 75%-os javulást az arcbőrt érintő vitiligo kezelése során.

Az Evaluate Vantage összeállította azon gyógyszerek tízes listáját, amelyek még a késői fejlesztési fázisban vannak ugyan, ám mégis „blockbuster” várományosok, azaz a közeljövőben vélhetően évi 1 milliárd dollárt meg­haladó árbevételt fognak generálni.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az atópiás dermatitisz kezelésére szolgáló Cibinqo (abrocitinib) készítményt.

Mielofibrózis indikációban a fázis III PERSIST-2 vizsgálat eredményei alapján az FDA elsőbbségi felülvizsgálat keretében fogja vizsgálni a gyógyszerjelölti státuszba vett pacritinib hatóanyagot.

Az FDA vészhelyzeti felhasználási engedélyt adott a baricitinib-remdesivir kombinációra súlyos COVID-19 fertőzés kezelésére.

A fázis III JADE vizsgálatban az abrocitinib a betegek 75%-ánál okozott jelentős állapotjavulást.

A reumatoid artritisz kezelése rohamosan fejlődik, az újonnan megjelenő terápiák a betegség célzottabb kezelését teszik lehetővé. A patogenezis megértésével, a különböző útvonalak gátlásával egyre közelebb kerülünk az egyénre szabott terápiás stratégia megvalósításához. Kezdetben főleg TNF-gátlókat alkalmaztunk, de a betegek egy része ezekre nem reagál. Ezért folyamatosan újabb célpontokat tárnak fel. Közülük jelenleg és a közeljövőben az IL-17, az IL-23 és a JAK-kinázok gátlása kecsegtet reménnyel.

A tirozin-kináz-inhibitorokat ma már széles körben alkalmazzák szolid tumo­rok és hematológiai betegségek terápiájában. Óriási előnyük, hogy elkerülhe­tővé teszik a hagyományos kemoterápiák mellékhatásait, de lehetnek speci­fikus toxikus hatásaik – leggyakrabban dermatológiai és gasztrointesztinális területen; hipotireózis és kardiotoxicitás ritkábban fordul elő. A betegek túlélése és a célzott terápiák alkalmazása között egyértelmű összefüggés van, így a mellékhatások megfelelő ellátása igen fontos a felesleges terápialeállítások és dóziscsökkentések elkerülése érdekében.