56 éves férfi betegünknél köhögés, hátfájás hátterében metasztatikus vesedaganat került leírásra, amely az első vonalas kombinált immunterápia után adott másodvonalas cabozantinib kezelés mellett 15 hónapja stabilan tartható.

Egy új, tumor infiltráló lymphocytákkal folytatott kezelés eredményei melanomában meghaladják az immunkezelés eredményeit.

Ma már a nem kissejtes tüdőrák kezelését a driver mutációk jelenléte és fajtája határozza meg. Ezek hiányában még mindig a kemoterápiát kell alkalmaznunk.

Egyre több adat bizonyítja, hogy a vesesejtes veserák különféle formáiban egyaránt hatásosnak és látszik és javítja a túlélést az immunellenőrzőpont gátló kezelés.

A rezekábilis, nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC-ban) szenvedő betegeknél a neoadjuváns kemoterápiával együtt adagolt nivolumab kezelés szignifikánsan hosszabb eseménymentes túléléssel, jóval gyakoribb pathológiás komplett válasszal jár, mint az önmagában alkalmazott kemoterápia.

A myelodysplasiás szindróma (MDS) klinikai lefolyását tekintve igen heterogén betegség, melynek kezeléséhez nélkülözhetetlen a megfelelő rizikóbecslés. Az IPSS és az IPSS-R rendszerek alapján a betegek alacsony és magas kockázatú csoportokba sorolhatók, mely csoportosítás nagyban befolyásolja a további kezelést.

Az immunterápia megjelenése fontos mérföldkövet jelentett a rosszindu­latú daganatok gyógyszeres kezelésében. A legjelentősebb előrelépést az immunogén tulajdonságú tumortípusok ellátásában sikerült elérni, ilyenek a veserák, a tüdőrák vagy a malignus melanoma. Folyamatos kutatás tárgyát képezi emellett azoknak a prediktív értékű biomarkereknek a feltérképezése, amelyek segíthetnek az alapvetően nem immunogén daganatok immunterápiára reagáló alcsoportjainak azonosításában. Az elmúlt években előrehaladott stádiumú colorectalis carcinoma esetén is elvégezték az immunterápiával kap­csolatos klinikai vizsgálatokat, amelyek az immunológiai alapon ható terápiák értékét mérték fel. A közlemény a meglévő eredményeket foglalja össze.

A tirozin-kinázok a sejtműködésben alapvető szerepet játszó enzimek, me­lyek a sejtek közötti kommunikációban és olyan komplex széles spektrumú biológiai funkciók kontrollálásában játszanak szerepet, mint a sejtnöveke­dés, a sejtosztódás, a differenciáció és a metabolizmus. A tirozin-kinázok egyes receptorok (pl. növekedési faktorok receptorai) intracelluláris régióját képezik, melyek a receptor–ligand kötődés alkalmával aktiválódnak és indítanak be a sejt további sorsában lényegi eltérésekhez vezető kaszká­dokat. Ilyen kaszkád lehet például a sejtosztódást vagy apoptózist előidéző egymást erősítő folyamatok részjelensége, melyek circulus vitiosusként daganatos sejtdifferenciációt idézhetnek elő.

A platina alapú kemoterápia mellé adott két immun-ellenőrzőpont gátló meghosszabbítja a túlélést áttétes, nem kissejtes tüdőrákban.

Az előrehaladott vagy áttétes vesekéreg-daganatos betegek kezelésében a terápiás lehetőségek a 15 éve tartó tirozin-kináz-inhibitor- (TKI-) éra után jelentősen bővültek az új típusú immunterápiák megjelenésével, valamint a korábbi standard nephrectomia szerepének és időzítésének átértékelődésével. Különösen kedvező eredmények érhetők el, ha első vonalban az immunonkológiai készítményeket kombináljuk CTLA4-gátlóval vagy VEGFR-gátlóval. Az eddig mértékadó terápiák (sunitinib, pazopanib) a jó prognózisú betegek kezdeti terápiájában továbbra is opciók. Közleményünkben ismertetjük napjaink modern terápiás lehetőségeinek alapjait és a legújabb kezelési irányokat.