A narkolepszia az orexinrendszer elégtelenségén alapuló neurológiai betegség, centrális hypersomnia, autoimmun, genetikus és környezeti etiológiával. Csak tüneti kezelése ismert, de szubsztitúciós kezelést ígérő orexinagonista szert fejlesztenek; az immunterápia eredményei ellentmondásosak.

A tudósok két új gént azonosítottak, amelyek a szkizofréniához kapcsolódnak, és felfedezték, hogy egy harmadik, a szkizofréniához kapcsolható az autizmusban gén is szerepet játszhat.

A Teva fázis III. vizsgálatot indított a szkizofrénia kezelésében használt olanzapin havi adagolású új formulájának vizsgálatára.

 A DiGeorge-szindróma az egyik leggya­koribb szubmikroszkopikus strukturális kromoszóma-rendellenesség. A kór­kép incidenciája 1:4000–6000 élveszülés.1 Magyarországon a 1:12 500 élveszülésre jutó gyakoriságával a kórkép aluldiagnosz­tizált.² A kórkép kialakulásáért a 22q11.2 kromoszómarégiót érintő mikrodeléció a felelős. Ezen kromoszómarégiót érintő genetikai eltérések leírására különböző szindrómák hátterében került sor, mint a velocardiofacialis, Cayler-cardiofacialis, conotruncalis anomália, arc- és Sedlackova-szindróma.³ A felsorolt szindrómák mind­egyike tünetileg több-kevesebb átfedést mutat a DiGeorge-szindróma tüneteivel, ezért az e kromoszómarégióhoz tarto­zó mikrodeléciós kórképeket 22q11.2DS (22q11 deléciós szindróma) néven foglaljuk össze. A 22q11 régió mikrodelécióját nem szindrómás conotruncalis eltéréssel rendel­kező egyének esetében is igazolták.⁴ A kór­kép jelentőségét az adja, hogy az egyik leggyakrabban előforduló mikrodeléciós szindróma, és egyike a legszélesebb kör­ben dokumentált szindrómáknak.

Egy új kísérleti antipszichotikum, az evenamid egy már meglévő és a beteg által szedett antipszichotikumhoz adva csökkentette a kezelésre rezisztens szkizofrénia  (TRS) tüneteinek 

Egy teljesen új gyógyszerosztály képviselőjeként jó eredményeket mutatott szkizofrénia kezelésében a xanomelin-troszpium kettős hatóanyagú vizsgálati KarXT készítmény.

A tanulmányban összefoglalják az autizmusban és más idegfejlődési zavarokban érintett genetikai tényezőket, melynek révén jobban belelátunk az autizmushoz vezető agyi elváltozások kérdésébe, és több célpontot tudunk megjelölni a kezelések számára.

A szerző szakirodalmi adatok alapján áttekinti az antipszichotikumok al­kalmazásának kockázatait terhességben. Minden várandós pszichiátriai betegnél gondosan mérlegelni kell a farmakoterápia előnyeit és hátrányait, valamint az antipszichotikumok elhagyásával járó relapszus következmé­nyeit. A kongenitális malformációkért, valamint a perinatális szövődménye­kért nemcsak a gyógyszerek, hanem a fennálló pszichiátriai zavar, a non-compliance, valamint az esetlegesen társuló szerabúzus is felelős lehet. A teljes körű tájékoztatásba a betegen kívül a közvetlen hozzátartozót is célszerű bevonni, ami elősegíti az optimális döntés meghozatalát.

Egy új vizsgálat szerint az antipszichotikus szerek szedése – dózisfüggő módon – enyhe hízással és koleszterin-emelkedéssel jár.

Az agy relatív életkorának meghatározásával lehetséges lesz kiválasztani azokat a stroke-ot szenvedett betegeket, akiknél aggresszívabb, gondosabb utókezelésre van szükség.