Országos Onkológiai Intézet, Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály, Budapest Ladányi Andrea cikkei

A daganatok elleni védekezésben a sejtközvetített adaptív immunválasznak tulajdonítanak elsődleges szerepet; ennek kulcsfontosságú résztvevői a T-limfociták. Az antigénspecifikus T-sejtek aktiválódása, felszaporodása és aktivitásuk kifejtése többlépéses folyamat, melynek kimenetelét a részfolyamatokat pozitívan, illetve negatívan befolyásoló szabályozó mechanizmusok egyensúlya szabja meg. A hatékony tumorellenes immunválasz kialakulását számos tényező akadályozhatja, mint például a tumorantigének vagy a feldolgozásukhoz szükséges molekulák nem megfelelő szintű kifejeződése, gátló molekuláris kölcsönhatások (pl. az ún. immunellenőrző pontok), immunszuppresszív faktorok, különféle szuppresszor sejtek. A daganatok elleni immunvédekezés hatékonyabbá tételére különböző terápiás stratégiákat fejlesztettek ki, melyek közül napjainkban a legelterjedtebb az immunválasz „fékjeinek” kiiktatását célzó immunellenőrzőpont-gátlók alkalmazása. Ezen immunmoduláns ellenanyagokkal a hagyományos kezelésmódoknál kedvezőbb eredményeket értek el a daganatok egyre szélesedő palettáján, azonban a betegek többsége nem vagy csak időlegesen reagál a kezelésre. Nagy erőfeszítéseket tesznek ezért az immun- és egyéb terápiák racionális kombinációi kidolgozására, valamint a rezisztenciamechanizmusok és a terápia kimenetelét megjósolni képes prediktív markerek azonosítására. Magy Onkol 63:165-171, 2019

A hisztopatológusok már évtizedekkel ezelőtt felismerték a különféle infiltráló limfocitapopulációk prognosztikai értékét emlőrákban. E megfigyeléseket megerősítették az immunhisztokémiai és génexpressziósprofil-vizsgálatok, melyek a nagyobb kemoterápiás érzékenység és a nagyfokú limfoid infiltráció kapcsolatát tárták fel neoadjuváns kemoterápiával kezelt korai stádiumú emlőrákban. Ezek, valamint számos további preklinikai vizsgálat eredményei alátámasztják a hipotézist, miszerint a tumor elleni lokális immunválasz képes legalább részben kontrollálni a daganatnövekedést és közvetíteni a kemoterápia tumorellenes hatását. A közelmúltig azonban nem volt közvetlen klinikai bizonyíték arra, hogy a daganat elleni immunválasz fokozása klinikai haszonnal járhat emlőrákos betegekben. A klinikailag hatásos immunellenőrzőpont-gátlók újabb keletű kifejlesztése tette lehetővé a lokális tumorellenes immunválasz erősítésének terápiás tesztelését. Két, egyedüli anti-PD-1 (MK-3475, pembrolizumab), illetve anti-PD-L1 (MPDL3280A, atezolizumab) ellenanyagot alkalmazó fázis I-es klinikai vizsgálat közel 20%-os tumorválaszarányt mutatott többszörösen előkezelt, áttétes tripla-negatív emlőrákos esetekben. Igen figyelemreméltó a kapott klinikai válaszok hosszú időtartama. Több betegnél is a betegségkontroll egy évet megközelítő vagy még hosszabb volt, amihez hasonlót ebben a betegcsoportban a kemoterápiás kezelésmódokkal még nem figyeltek meg. Jelenleg nagyszámú klinikai vizsgálat van folyamatban az említett, valamint azokhoz hasonló gyógyszerekkel korai stádiumú és metasztatikus emlőrákos betegekben. Magyar Onkológia 60:34-40, 2016

Kulcsszavak: emlőrák, immunterápia, immunellenőrző pont, immunmarker, immunellenőrzés