E. Albert Reece, MD, PhD és Carol J. Homko, RN, PhD, CDE cikkei

A szülészet-nőgyógyászat nagy kérdéseinek egyike, hogy szükséges-e szűrni a terhességi cukorbetegséget. Cikkünk a bizonyítékokra alapozott orvostudomány szellemében ahhoz igyekszik segítséget nyújtani, mely esetekben szükséges vizsgálatokat végezni, és melyik módszert kell alkalmazni.

A gyakori betegségnek számító terhességi cukorbetegség a terhességek közel 4%-ában alakul ki az Egyesült Államokban. Akkor beszélünk terhességi cukorbetegségről, ha a változó súlyosságú szénhidrát-intolerancia az adott terhesség idején alakul ki, illetve ekkor kerül felismerésre első alkalommal. A fenti meghatározás azokban az esetekben is érvényes, amikor nem kezdenek inzulinkezelést, illetve az állapot a szülést követően is fennáll. Jóllehet a terhességi cukorbetegség többnyire a terhesség második felében jelentkezik, a glukózintolerancia már a fogamzás előtt is jelen lehet.
Bizonyos betegeknél a terhességi cukorbetegség kialakulásának kockázata emelkedett. Ide tartoznak azok, akiknek a rokonságában 2-es típusú diabetes mellitus fordul elő, az idősebb terhesek, az elhízottak és a nem fehér bőrűek (1. táblázat). A terhességi cukorbetegség és a csökkent glukózintolerancia szempontjából különösen veszélyeztetettek az afroamerikai, a spanyol ajkú és az indián nők, az ázsiai asszonyok, valamint az indiai szubkontinens és a Közép-Kelet női lakossága. Tanulmányok támasztják alá, hogy az etnikai kisebbségek képviselőinél életkoruktól és testsúlyuktól függetlenül nagyobb a terhességi cukorbetegség kialakulásának kockázata. A terhességi cukorbetegség szűrésének és felismerésének jelenleg érvényes irányelvei O’Sullivan és mtsai mérföldkőnek számító epidemiológiai tanulmányain nyugszanak