Belinda E. Kiely, Nicholas R.C. Wilcken, Martin R. Stockler cikkei

Minden rosszindulatú daganat esetében eljön az idő, amikor a kezelés első sikerei és költségei felől a hosszú távú toxicitás behatárolása felé fordul a figyelem. Az emlőrákesetében most érkezett el ennek az ideje. Noha még mindig nem tudunk mindenkit kigyógyítani a betegségből, a kiújulási arány csekély, ami részben a hosszú távú mellékhatások veszélyeit is magukban rejtő szisztémás kezelési formáknak köszönhető.

Az emlőrák túlélőinek többsége jó életminőségről számol be, bár egyeseknél több évre is elhúzódhat a szerep-, a lelki, a kognitív és a szociális funkciók zavara. Az általános gyengeségérzés, kognitív diszfunkció, alvászavar, fájdalom és menopausalis tünetek enyhébb formában jelentkeznek, mint a kemoterápia akut toxicitása, de tartós rokkantságot okozó elhúzódó panaszok is előfordulhatnak. Az adjuváns szisztémás kemoterápiáról szóló tájékozott döntés meghozatalához a nőnek tisztában kell lennie a hosszú távú problémák valószínűségével, súlyosságával és időtartamával.