Loretta Mueller, DO cikkei

A tenziós típusú fejfájást – a fejfájások leggyakoribb formáját – mind a nők, mind a férfiak többsége megtapasztalja valamikor élete során. A fejfájás következtében romolhat a munka hatásfoka, károsodhat a családi és a szociális élet. Jelentősége ellenére valamennyi fejfájás közül a tenziós fejfájással kapcsolatban adódik a legtöbb félreértés, félreértelmezés, s éppen ezért az érintettek nagy része nem fordul orvoshoz. A szerző részletezi a tenziós típusú fejfájás lehetséges kiváltó okait, a szükséges kivizsgálást, az adekvát gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelési lehetőségeket, valamint az alternatív gyógymódokat.

A nők 88 és a férfiak 69%-a él át tenziós típusú fejfájást valamikor élete során.1 A „tenziós” elnevezés azt sugallja, hogy ezt a fejfájást teljes mértékben a feszültség, a stressz okozza, s emiatt sokan orvosi segítség nélkül próbálnak megszabadulni ilyen jellegű fejfájásuktól. Még jelentéktelenebbnek tűnhet a probléma, ha az orvos a tenziós fejfájást – tévesen – enyhe, jóindulatú, önmagától meggyógyuló állapotnak tartja, amelyet kizárólag a stressz okoz. A „tenziós típusú” fejfájás kategóriája az International Headache Society (IHS) 1988-as osztályozásában jelenik meg (1. táblázat). Kétoldali, enyhe vagy közepes fokú fájdalommal, nyomásérzéssel jellemezhető fejfájást jelent, amelyet a betegek gyakran abroncsszorításhoz hasonlítanak. Egyes esetekben a tenziós típusú fejfájás súlyos fájdalommal és jelentős munkaképesség-csökkenéssel jár.

A tenziós típusú fejfájáshoz rendszerint nem társulnak migrénszerű tünetek – hányinger, hányás, fizikai terhelésre fokozódó fájdalom, fény- és hangkerülés. A számos kiváltó tényező között a stressz biztosan szerepel, a kórkép pontos oka azonban ismeretlen. Ezt a „nem vaszkuláris” jellegű fejfájást nem tanulmányozták olyan intenzíven, mint a migrént, így ezen a területen nem is születtek olyan izgalmas felfedezések, mint a migrénnel kapcsolatban.