Horváth Gábor cikkei

A központi idegrendszeri daganatok kezelésében a sebészi módszerek mellett egyre nagyobb szerepet játszanak a noninvazív (nem klasszikus sebészi) eljárások. Az agydaganatok kezelésében a konformális (a daganat alakjához illeszkedő) sugársebészeti kezelés (sztereotaxiás pontbesugárzás) rutineljárásnak számít, viszont a gerincvelő, illetve a gerincoszlop daganatainak konformális frakcionált sugárkezelése nehezebben kivitelezhető. Ennek részben az a magyarázata, hogy az extracranialis szervek pontatlanul rögzíthetők. Emellett a gerincvelő sugárérzékenysége számottevő, és sugársérülésének igen komoly, irreverzibilis következményei (pl. harántlézió) lehetnek. Az esetismertetésben a szerzők egy olyan recidív sacralis chordoma kezelése során mutatják be – hazánkban először – ezt a kezelési modalitást, ahol a kritériumoknak (nagy dózis a céltérfogatra, minimális dózis a szomszédos, sugárzásra különösen érzékeny, ún. rizikószervekre) a konformális sztereotaxiás sugárkezelés felelt meg. Az azóta hasonló eljárással kezelt további 13 extracranialis daganat sugárterápiája kapcsán még inkább kijelenthető, hogy a nagy pontosságú, sztereotaxiás konformális sugárkezelés a hagyományos sugárterápiához képest minőségi ugrást jelent, és – bár időigénye a hagyományos sugárkezelésnek többszöröse – spinalis lokalizációkban elengedhetetlen követelménnyé vált. A kezelés onkológiai eredményessége, valamint a mellékhatások várható csökkenése, a betegek életminőségének javulása messze kárpótol a nagyobb munkaráfordításért. Magyar Onkológia 57:269–274, 2013

Kulcsszavak: chordoma, konformális sugárterápia, frakcionált sztereotaxiás pontbesugárzás, sacrumdaganat