A sclerosis multiplex korai kezelésnek fontossága
Egy új tanulmány szerint, ha az első tüneteket követő 6 hónapon belüli megkezdődik a sclerosis multiplex (SM) kezelése, akkor egy évtizeddel később jelentősen csökken a súlyos fogyatékosság kialakulásának kockázata.
A Neurology című folyóirat júliusi cikkében egy megfigyeléses, retrospektív vizsgálat eredményeit publikálták. A vizsgálatba olyan 50 éves vagy annál fiatalabb személyeket vontak be, akik az első klinikai demyelinizációs eseményt követő 6 hónapon belül (n=194), 6-16 hónappal később (n=192) vagy a kezdeti tünetek megjelenése után több mint 16 hónappal (n=194) részesültek SM kezelésben.
Az első tüneteket követő 3-5 hónapon belül, majd az első eseményt követő 12 hónap múlva és 5 évenként végeztek MRI-vizsgálatokat a 11,2 éves átlagos követési idő alatt.
A rokkantsági szinteket az Expanded Disability Status Scale (EDSS) segítségével mérték, mely skálán a pontszámok 0-10-ig terjednek, és a magasabb pontszámok súlyosabb rokkantsági fokot jeleznek.
Azoknál a betegeknél, akik az első tüneteket követő 6 hónapon belül megkezdték a kezelést, 45%-kal csökkent a valószínűsége annak, hogy a vizsgálat végére 3-as fogyatékossági pontszámot érjenek el, összehasonlítva azokkal, akiknél az első tünet után több mint 16 hónappal kezdték a kezelést (kockázati arány [HR], 0,55; 95% CI, 0,32-0,97). A 3-as pontszám esetén a betegek még mindig képesek segítség nélkül járni, de nyolc terület valamelyikén - például a motoros funkciók, a látás vagy a gondolkodás területén - mérsékelt fogyatékossággal, vagy három-négy területen enyhe fogyatékossággal küzdenek.
A legkorábban kezelt csoportban 60%-kal csökkent a másodlagos progresszív SM kialakulásának kockázata a legkésőbb kezelt csoporthoz képest (HR, 0,40; 95% CI, 0,19–0,85).
A kutatók azt is megállapították, hogy a korábban megkezdett kezelés 53%-kal jobb eséllyel stabilizálja a betegséget 1 év elteltével (HR, 0,47; 95% CI, 0,28–0,80).
A korai kezelést kapó csoportban kedvezőbb volt a rokkantság progressziójának mértéke és az önbevalláson alapuló tesztben a súlyos rokkantság mértéke is. Továbbá, a korai kezelésben részesülő betegeknél csökkent a fogyatékosság kockázata, még azoknál is, akiknél a kiindulási MR-felvétel súlyosabb képet mutatott.
A jelenlegi irányelvek az SM korai kezelését javasolják, de nem világos, hogy a betegségmódosító kezeléseket (DMT-k) az első SM-tünetek megjelenése után vagy a végleges SM-diagnózis után kell-e megkezdeni, mindenesetre biztos, hogy az első tünetek megjelenését követően a lehető legkorábban megkezdett kezelés kulcsfontosságú a neurológiai funkciók megőrzéséhez. Annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy a diagnózis felállítása után rövid időn belül megkezdett DMT-k javítják az eredményeket, a terápia időzítése és sorrendje továbbra is ellentmondásos.
