Depresszió kezelése mélyagyi stimulációval
Súlyos, terápiarezisztens depresszióban lehet ígéretes az a mélyagyi ingerléses módszer, ami 8 betegből 7-nek tüneteit enyhítette, 4-nek pedig gyógyulást hozott.
A súlyos depresszió kezelésére számos gyógymód áll rendelkezésünkre a pszichoterápiától a stimulációs eljárásokon (elektrokonvulzív terápia) át a gyógyszeres kezelésig, néhány betegnél azonban egyik sem hoz javulást. Ezek a "gyógyíthatatlan" betegek reménytelenségükben gyakran vetnek önkezükkel véget életüknek.
A freiburgi egyetemi kórház pszichiátriai részlegének orvosai hosszú idejű vizsgálatukban azonban gyógymódot találtak ezen betegek számára is, mégpedig a mélyagyi stimulációban. A Parkinson-kóros betegek mozgászavarának kezelésében hosszú ideje standard eljárásként alkalmazott módszerrel sikerült a hosszú ideje súlyos depresszióban szenvedő, más terápiákra rezisztens betegek tüneteit enyhíteni, sőt némelyiküket meg is gyógyítani.
Bár a vizsgálat egyelőre csak igen kevés (8) beteg bevonásával zajlott, az eredmények mégis nagyon előremutatónak tekinthetők. A kis betegszám oka pedig az, hogy a mélyagyi stimulációhoz szükséges igen vékony elektródák beépítése igen hosszadalmas. Mintegy nyolc órás, bonyolult műtétet igényel, hogy a mélyagyi stimulációs elektródákat a 3-11 éve súlyos, terápia rezisztens depresszióban szenvedő betegek prefrontális kérgi területeinek jutalmazó központjába építsék.
A stimulátor a pacemakerhez hasonlóan folyamatosan gyenge, 3-5 voltos elektromos impulzusokat juttat a jutalmazó agyterületekhez. Az implantációt követően az agyi stimulációt egy nagyjából 8 hetes folyamat során igazítják a beteg szükségleteihez.
Az agyi ingerlés sikerességét 4 hetente értékelték a depresszió súlyosságának becslésére szolgáló kérdőívvel (Montgomery-Asberg Rating Scale, MARDS). Ezen a 0-60 közötti értéket magában foglaló skálán a 10 fölötti pontszám már depressziót jelez. Négy hét után a depresszió súlyosságának mérőszáma 8 betegből 7-ben 12-30 ponttal csökkent, a 4 éves vizsgálat végére pedig kissé még tovább csökkent, a 8-ból 4 betegben pedig a 10 pontos küszöbérték alá esett. A terápia a vizsgálat teljes ideje alatt hatásosnak bizonyult. A vizsgálók szerint a módszer nagy előnye, a többi rendelkezésre álló gyógymóddal szemben, hogy az idő múlásával sem veszít hatékonyságából.
A mellékhatások nagyjából a kettőslátásra és a homályos látásra korlátozódtak, de a homályos látás az ingerlés módosításával korrigálható volt a hatékonyság csökkenése nélkül. Egyetlen betegben sem alakult ki mentális zavar, személyiségváltozás vagy további egyéb mellékhatás.
Volker Coenen, a freiburgi egyetemi kórház idegsebésze szerint a mélyagyi stimuláció standard kezelési eljárássá válhat a súlyos, egyéb terápiákra nem reagáló betegek gyógyításában. A módszer európai regisztrációjához a vizsgálatot 50 bevonásával folytatják tovább.
Forrás: BRAIN Stimulation
